Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)

Vavrik Béla: Közgyűlési megnyitó beszéd a Magyar Jogászegylet huszonötéves fennállásának évfordulója alkalmából [243., 1905]

I.

Közgyűlési megnyitó beszéd.

Dr. Vavrik Béla, elnök:

Tisztelt Közgyűlés !

A Magyar Jogászegylet ez évben fennállásának huszonötödik évfordulójához ért.

Egy negyedszázad áll mögötte, mintegy tanúja törekvéseinek és sikereinek.

Munkásságának irodalmi termékei terjedelmes évkönyveiben vannak lerakva, melyeknek tartalmi áttekintését kérésemre egyletünk egyik j eles titkára Dr. Illés József egyetemi m. tanár úr nagy gonddal és nem kis fáradtsággal szakszerűen állitotta egybe. De mint az egyén, úgy a társas szervezetek törekvéseinek is erőik szabnak határt; fejlődésükön munkálkodni örökös emberi hivatás, mely nem más, mint közeledés a tökéletesedés eszménye felé, az a legnemesebb ösztön, mely járulni késztet a közművelődés czéljai megvalósításához. A siker mérője pedig a munka értéke; ezt a mérleget a korszellem tartja kezében, melynek súlyai a fejlődés törvényei szerint változnak, nehezebben, vagy könnyebben esvén annak serpenyőjébe. Mert a társadalom fejlődése, melynek törvényeit ősidők óta bölcsészek és sociologusok kutatják, nem a véletlen munkája, nem vak esetlegességek sorozata; az egymásraható szellemi és erkölcsi tényezők alkotó ereje az mely benne gond- viselésszerűen működik, és mely a népek sorsát alakítja.

De akadályok leküzdése nélkül fejlődést nem ismerünk. «A haladás küzdelmen megy keresztül.» (Schäffler Bau und Leben des socialen Körpers. I. 292.) A világtörténet a tökéletesedést nagy árakhoz köti, — de az áldozatokért a javak leg- becsesebbjeit nyújtja, a cultura kincseit; ennek szülöttje a jog is; a magzat, mely őre és támasza lesz nemzőjének. Ez a

l*