Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérésének reformjáról [241., 1904]
15 E feltűnő aránytalanság a rendkívüli enyhítési jog gyakorlatában csak egyféle magyarázatot enged. A bíróságok nézetüket a büntetendő cselekmény súlyáról föléje helyezik a törvényhozó részéről felállított értékskálának 1 és az abstract törvény correcturájára használják fel a concret cselekmény sajátosságának kellő mérlegelése czéljából reájuk ruházott rendkívüli jogkört. Még rosszabb, ha a bíróság nem a delictumok, hanem a tettesek szerint különböztet meg a rendkívüli enyhítési jog gyakorlásánál és a vádlott társadalmi állását tekinti olyannak, mely a cselekményre meghatározott büntetésnek legkisebb mértékét is aránytalanul súlyosnak tünteti fel. Különösen ily esetekben a «büntetlen előélet» kitűnő szolgálatot tesz a szabadság- vesztésbüntetes mellőzésének igazolására.1 2 Ez okból hiábavaló azok törekvése, kik bíróságaink gyakorlatából általános szabályt akarnak levezetni a rendes és rendkívüli büntetés alkalmazásának feltételeire vonatkozólag. Az eset individualitását fölötte ritkán méltatják beható mérlegelésre és még azok a sablonszerű kijelentések is, melyekkel egy felületességének megszé gyenítö érzete alól felszabadult gyakorlat a beható vizsgálat és szabatos megkülönböztetés hiányát takargatja, mint p. o. a «bün1 Akadnak bíróságok, melyek ítéleteik indokolásában be is számolnak ez eljárásukról. így p. o. a veszprémi kir. törvényszék vádlottat hamis eskü miatt а ВТК. 219. §. alapján három évi börtönre Ítélvén, súlyosítónak veszi, «hogy a hamis eskü a jogrend elleni legnagyobb visszaélések egyike, melylyel a jogot és társadalmat alapjából kiforgatni lehet». (BJT. XXX. 71. §.) 2 Ily visszaélések veszélyességére figyelmeztet a «Jogtudományi Közlöny», midőn két feltűnő esetet közöl, melyben a kir Curia tekintet nélkül a cselekmény objektiv súlyára, magában a büntetlen előéletben kellő indokot lát a 92. §. alkalmazására és csekély pénzbüntetés kiszabására. «Félő — úgymond. — hogy a Curia azt találja, hogy a fogházbüntetés csak az «uri» emberre «rendkívül súlyos». Igen, de a pénzbüntetés meg ugyanarra, kivált az a tiz korona, rendkívül enyhe». A marosvásárhelyi kir. Ítélő tábla 1892. évi 95. sz. alatt kelt Ítéletével iBJT. XXVI. 12) a KBTK. 38 §-a alapján állam elleni kihágás miatt vádolt Popovics Somoilla és Pintea Patrichie tanítókat a KBTK. 21. §-ának alkalmazásával 20 frt fő és 5 frt mellékbüntetésre Ítélte «vádlottak társadalmi állására való tekintettel, mely szerint őket az elzárás súlyosan érintené». m
