Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Magyary Géza: Felülvizsgálat a polgári perrend törvényjavaslatában a képviselőház igazságügyi bizottságának módosításai szerint [240., 1904]
16 addig később ezt abból egészen kizárta, mig végül a jelenlegi közvetítő felfogás vált uralkodóvá. Behatóbb megfigyelés mellett azonban nem nehéz belátni, hogy ha a corn- de cassation az inexacte affirmation, valamint a szerződések denaturálása czimén bizonyos tényeket belevon elbírálása körébe, nem szorítkozik csupán a jogkérdésre. Némi kételyünk csak az utóbbi tekintetben lehetne, minthogy nálunk is általában elterjedt felfogás, hogy az okirat értelmezés nem tény, hanem jogkérdés. Alább azonban kifejtem, hogy épen az ellenkező áll. Most már csak az a kérdés, czélszerübb, helyesebb-e a legfelsőbb bíróság hatáskörét csupán a feloldásra szorítani, még pedig akár úgy, hogy csupán a jogkérdés tekintetében bírjon feloldó hatáskörrel, akár pedig úgy, hogy ezzel a hatáskörrel, miként a franczia jogban, bizonyos tények tekintetében is felruháztassék ? Előttem nem kétséges, ha az ügy alapos elbírálását tartjuk szem előtt, a legfelsőbb bíróságot csupán feloldó hatáskörrel felruházni akár az egyik, akár pedig a másik irányban is, nem kívánatos, mert így a bíróság csak részben foglalkozik az ügygyei, nem bírálván el azt minden irányban. Ez csak abból a szempontból volna megokolható, hogy a legfelsőbb bíróság munkaterhét, miként azt egyesek Németországban kívánják, csökkentsük. A mi jogunk ennek a czél- nak elérésére más eszközökhöz nyúlt, ilyen különösen az, hogy a felülvizsgálati hatáskört megosztotta a kir. Ítélő táblák és a kir. Curia közt. Minthogy pedig ezek egészben véve beváltak, s így az ügyek elbírálása a felülvizsgálati eljárásban nem is szenved nagyobb késedelmet, nem volna czélszerű és nincs is tervbe véve felülvizsgálati bíróságaink hatáskörét a feloldásra korlátolni és az ügyek alaposabb elbírálásáról lemondani. Ennélfogva alábbi fejtegetéseimben a felülvizsgálatot a tágabb körű reformatorius hatáskör szempontjából fogom vizsgálni.* * Lehetetlen itt még egy körülményt figyelmen kívül hagynom. A jog és ténykérdés szigorú elválasztása még egy esetben lehetséges, s ez az, midőn a legfelsőbb bíróság valamely ügy elbírálása alkalmából vagy a nélkül is teljes ülést döntvényt hoz. Itt a bíróság csupán csak annak kijelentésére szorítkozik, hogy valamely szabály, a melyet az alsóbb bíróság jogszabály gyanánt alkalmazott, jogszabály-e vagy 200
