Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Magyary Géza: Felülvizsgálat a polgári perrend törvényjavaslatában a képviselőház igazságügyi bizottságának módosításai szerint [240., 1904]
4 A S. E. felülvizsgálati rendszere a tény és jogkérdés szigorú elhatárolásán épül fel. Tiz évi tapasztalat kétségtelen eredménye azonban, hogy a gyakorlatban a két kérdés elválasztása nagyon sokszor nem sikerült, a minek következtében a felülvizsgálat határai bizonytalanok. Oka ennek nem abban rejlik, mintha a mostani törvény nem rendelkeznék elég világosan, hanem inkább abban, hogy sokszor rendkivül bajoe megállapítani, vájjon egy bizonyos kérdés tény vagy jogkérdés-e és hogy eddig nem sikerült kielégítően meghatározni, hogy a felülvizsgálati bíróság minő mértékben használhatja fel a felebbezési eljárás iratait ? A mi a tény és jogkérdés elválasztását illeti, erről a rendkivül nehezen áttekinthető, de fontos kérdésről alább lesz szerencsém bővebben nyilatkozni, itt most a bírói gyakorlat megvilágítására csak néhány példát óhajtok felhozni. Egy esetben a kir. Curia kimondotta: «Hogy valamely nyilatkozat személyes vonatkozású volt-e, avagy csak általánosságban volt-e tartva, nem a tanubizonyí- tás körébe eső ténykérdés, hanem a tanuk által vallott tényekből vonható oly jogkövetkeztetés, a mely birói megítélés és felülvizsgálat tárgya, mert, hogy milyen egyéni benyomást tesz egyik vagy másik tanúra valamely megtörtént nyilatkozat, az nem ténykérdés.1 Egy másik esetben így indokol: «De a rosszhiszeműség nem közvetlen bizonyítékokkal megállapítható külső tény, hanem csak a belső szándéknak bizonyított külső tényekből okszerűen következtethető és a jó erkölcsök, valamint a törvény által nem pártolt minősége, melynek, mint ilyennek, fenforgása iránti kérdés, a mennyiben a tételes jog szempontja alá vonható, jogkérdést képez, mely az okszerű következtetés helyessége vagy helytelensége szempontjából a felülvizsgálati bíróságok megbirálása alá esik».1 2 A kir. Curia más esetben is kimondotta, hogy a rosszhiszeműség kérdése nem tény, hanem jogkérdés. így egy eset1 I. G. 93/99. A határozatokat a Fabiny Gottl-féle gyűjteményből idézem. IV. 480. 2 I. G. 220/98. IV. 106. 188
