Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
104 alatt következett be (Dárday Dt. III. folyam XXII. 103. 104. 1. Curia 208/1902 és 210/1902). A koczkázatviselés alkalmazásánál tehát a szóban forgó elvnek következetes érvényesülését sajnosán nélkülözzük és azt csakis a díjkövetelések elutasításánál tapasztaljuk. Ez utóbbinak helyességét dr. Beck elnök úr egy példával illusztrálta. Azt mondta ugyanis, hogy ellenesetben a biztosító - társaság azt tehetné, hogy egy solvens adóssal szemben 364 napig nem prsesentálná a kötvényt és csak a 365-ik napon kezdené a díjat követelni, midőn már a koczkázati veszély elmúlt, a díjat tehát jogtalanság volna megítélni, mert e szerint a társaság a fél hátrányára spekulált volna. Magam is ezen a nézeten vagyok, de legyen szabad mély tisztelettel megjegyeznem, hogy ezen példa nem állhat meg, mert hiszen tudjuk azt, hogy a társaságok kötelességében áll a félnek a kötvényt beváltás végett bemutatni, a mit már a Curia is itéletileg kimondott. Ezenkívül a bírói gyakorlat következetesen alkalmazza azt az elvet, hogy midőn a társaság a dijak beszedését a maga közegei által rendszerint ellátja, akkor az ennek elmulasztása által okozott késedelem hátrányai alól a biztosított felet mindig felmentik. Annál inkább tennék ezt bíróságaink, ha a rosszhiszemű speculatio jelenségeit látnák. Ilyenkor mindig a fél jóhiszemű és vétlen késedelmét állapítanák meg az első évi díjaknál is, a mint azt a visszatérő díjaknál állandóan teszik. Joghátrány tehát a felet a felhozott példa alapján nem fenyegeti, egészen eltekintve attól, hogy a társaságok a díjak incassóját minden féllel szemben egyenlő elvek szerint pontosan és gyorsan szokták ellátni. De ha már az egyik félnek speculatiójáról a másik fél rovására van szó, akkor igenis a biztosított felek speculátiójának lesznek a társaságok a legveszélyesebb mértékben kitéve. Mert ha kimondjuk, hogy a fél ilyen naptárszerű kezdet nélküli kötvényekkel szemben nem köteles díjat fizetni, akkor ő például az élet- biztosításnál az első időszakban egyszerűen bevárja, mig valamely súlyos betegségbe esik és a már biztosan bekövetkező halálnak a consequentiáit fogja a társaságra hárítani. Ha pedig a veszély-fokozás be nem áll, akkor egyszerűen megtagadja a fizetést, mely alól a Curia per esetén is felmenti. 17ó
