Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
97 tóm, hogy itt most két kérdés dominál. A díjkérdés és az ügynöki kérdés. A múlt ülésen jelen nem lévén, a díjkérdés tekintetében dr. Eósa Ferencz kollégám szívességéből elolvastam Beck cnriai biró úr ő méltóságának a múlt ülésben tett nyilatkozatát. A visszatérő díjakra nézve ő méltósága is elismeri azt, hogy a fennálló joggyakorlat helytelen, azonban, miután a törvény úgy intézkedik, a törvény: törvény; addig, a míg ezen törvényt meg nem változtatják, ezen joggyakorlaton sem lehet változtatni. Én teljes tisztelettel vagyok bátor megjegyezni, hogy ezen törvény nem törvény és nem volt törvény. Midőn ezen törvény meghozatott, ezt a bíróságok évek hosszú során át úgy értelmezték, hogy a visszatérő díjakat ezen törvény alapján igenis megítélték, és pedig támpontul szolgált ezen judikaturára nézve épen az intenczió, a mi a törvény- hozást ezen törvény megalkotásában vezette. Ha a szak- értekezleti jegyzőkönyveket olvassuk — nem akarok hosz- szasan belemenni, hiszen számtalanszor volt már alkalmam ezen kérdésre nézve nyilatkozni — azt találom, hogy a törvény azon intézkedését, hogy a visszatérő díjak meg nem fizetése esetén a szerződés megszűnik, a törvényhozás a biztosító társaságok érdekében contemplálta a fejlődésben levő biztosítási intézmények hathatós fejlesztésére, vagyis a törvényhozás intentiójaaz volt, hogy a biztosító társaság azon esetben, hogyha a fél a díjat meg nem fizeti, egyoldalúlag legyen jogosítva a szerződést megszüntetni, de az sem a törvénynek intentiója nem volt, sem pedig a törvénynek szava, betűje azt nem mondja, azt a mondhatom magánjogi szempontból absurd álláspontot nem vallja, hogy ha a fél a díjat meg nem fizeti, akkor egy magánjogi szerződés önmagától, a felek minden akaratnyilvánítása nélkül eo ipso megszűnik. Ilyen értelemben Ítélt a bíróság az első években és hogy a törvény nem törvény és hogy nem a törvény kényszeríti a bíróságot ezen állásfoglalásra, bizonyítja az, hogy évek múlva a törvény életbelépte után érezte magát indíttatva a Curia arra, hogy a 26. számú teljesülési döntvényt meghozza, a mely kimondja, és pedig miként Eósa Ferencz t. kartársam igen helyesen jegyezte meg, kizárólag az élet- biztosításra nézve, hogy az első díjrészlet után, ha a fél a további 239 7 169
