Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
84 törvény említett szakaszának értelmében a biztosító nem kötelezhető oly kár megtérítésére, a mely a biztosítottnak bármily fokú vétkességéből eredeti Beck a törvény ezen magyarázatában kifejezésre jutó elvet a biztosítási ügylet természetével és lényegével teljesen megegyezőnek tartja. A mint látjuk, tehát kereskedelmi törvényünk ide vágó rendelkezéseinek ilyeténi magyarázata igen távol esik a német Tervezet említett szakaszaiban nyilvánuló iránytól. A német Tervezet idevágó indokolása, említett rendelkezését azért tartja méltányosnak, mert szerinte azon természetes érdek, a mely az élet és testi épség megóvása tekintetében mindenkiben fennáll, minden körülmények között biztosítékot nyújt aziránt, hogy a biztosított valamely baleset veszélyeivel szemben az elővigyázatnak legalább is legelemibb követelményeit szem előtt fogja tartani. Én ezen argumentácziót nem oszthatom, mert a gyakorlatban szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy épen azok, a kik baleset ellen biztosítva vannak, azok a személyes biztonságukat fenyegető veszélyeket többnyire semmibe sem veszik. E mellett igen sok esetben a nagyfokú gondatlanság vagy mondjuk vétkesség ily közel áll a szándékossághoz, hogy annak eldöntése, hogy gondatlansággal, illetve vétkességgel vagy szándékossággal állunk-e szemben, a lehető legnehezebb. Nem fojthatom el azon aggályomat sem, hogy ha a biztosítót a nagyfokú gondatlanság minden esetében kártérítési kötelezettségre szorítjuk, úgy ez rendkívüli és szokatlan terhet ró a biztosítókra, a mi némiképen az összes biztosítottak, tehát azokra nézve is, a kik kellő gondosságot fejtenek ki a baleset-biztosítási díjaknak jelentékeny emelését kell, hogy maga után vonja. Igaz ugyan, hogy a Tervezet 171. §-a (azon rendelkezés, a mely csak a szándékosságot prejudikálja), nem abszolút hatályú, úgy hogy módjában áll majd a biztosítónak azon baleseteket, a melyek durva gondatlanság folytán keletkeznek, a biztosításból kizárni! Ennek daczára kétségtelen, hogy nem szolgálna előnyére a biztosítónak, ha a Tervezet — annak idején törvény, — diszpozitiv rendelkezéseitől a maga előnyére majdan eltérne. Nézetem szerint — de lege ferenda — a miként a magyar kereskedelmi törvén}’ általános rendelkezése, a mely a gyakorlati megoldás eseteiben már nagy általánosságánál 1B6
