Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
07 liitelezők hozzáférését kizárja, oly formában, hogy maga a kedvezményezett is belép a szerződésbe és a kötvény neki nyomban átadatik. Erre azonban csak akkor van meg a lehetőség, ha a biztosított a kötvény fölötti szabad rendelkezésről lemond. Ámde önálló, a gazdasági életben tevékeny ember, mondjuk kereskedő vagy iparos, igen nehezen fogja magát elhatározni, hogy ilynemű biztosítást kössön. A német életbiztosító társaságok szövetségének erre vonatkozó memoranduma különösen kiemelte azt, hogy Németországban az ily kötvények meghonosítására irányuló törekvések teljesen meghiúsultak. Ennélfogva kívánatos volna, hogy oly mód találtassék, a mely, míg egyrészt a biztosítottnak a biztosítási szerződésből eredhető jogát megvédi, addig másrészt a feleségnek és gyermeknek a biztosított hitelezői ellenében való védelmét ezirány- ban lehetővé teszi. A mint már fentebb reámutattam, czélsze- rünek vélném de lege ferenda a német Tervezetnek, valamint a magyar végrehajtási eljárás 66. §-ában foglalt rendelkezéseknek és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete 1033. §-ának olyatén kombinációját, a mely úgy a biztosított, mint az említett családbeli kedvezményezettek jogait is kellőképen megvédené. Ezt pedig oly formában képzelem, hogy az erre vonatkozó rendelkezések mindkét irányban kellő kauté- lákkal volnának körülbástyázandók. Ilyen kautéla volna például az, hogy a biztosított összeg meg ne haladhassa a biztosított bevételének négyszeresét, vagy pedig a mindenkori viszonyok figyelembe vételével azon összeget, a mely a legutóbbi 10 év kamatláb átlagát, illetve a kedvezményezettek társadalmi állását alapul véve megfelelő módon való megélhetésüket biztosítaná. A biztosított összeg nagysága a hitelezők által indítandó megtámadási per során esetről-esetre birói megállapítás, mérlegelés tárgyát képezné, mert a biztosítónak nem áll érdekében a biztosítási összegnek korlátozása. Úgy vélem továbbá, hogy a biztosítási összeg általában egy bizonyos összeget — nálunk például 50.000 koronát -— meg ne haladjon. E mellett nem volna szabad a hitelezőktől elvonni a bizonyításnak lehetőségét, hogy a biztosítás már perfektuáltatok, illetve, hogy az ez irányú szerződés még azon időpontban létre nem jött, a midőn a hitelezők igényei már fennO* 139
