Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Almási Antal: Törvényes kötelmek a tervezetben [237., 1904]
13 által ozélzott joghatás az ügyleti jogon belül? Már az is a Tervezet nagy hibája, hogy az 1762. §-ból ki nem olvasható, hogy az alaptalan gazdagodás mily helyzetbe hozza a gazdagodót : a kötelmi (ad dandum) vagy a dologi (ad exhibendum) adós helyzetébe. Minthogy azonban az 1771. és 1772. §§. szolgáltatás ínssza-téritéséröb szólnak, minthogy az érvénytelen alapú gazdagodást a kötelmi jog szabályozza és az Indokolás (IY. k. 598. 1.) ezzel párhuzamos más követeléseket — nyilván dologi igényeket emleget, helyesebbnek látszik azon következtetés, hogy az 1762. §. folytán beálló vagyoni visszaszállás, jogutódlás nem pedig joglerontás útján megy majd végbe. Tegyjük már most, hogy a gazdagodó a visszaszolgáltatandó dolgot zálogjoggal, haszonélvezettel vagy bérlettel terhelte, a tulajdonos ebbe a rosszhiszemű szerzőkkel szemben is kénytelen belenyugodni és csak ezektől vagy ingyenes jogutódoktól követelhet — ujabbi átengedést (1104. §. és 1773. §.), vagyis jogutódlást! Viszont, ha az, kinek rovására a gazdagodás beállt -— mondjuk rövidség okából a szegényedő — telekkönyvi rosszhiszemű második, a gazdagodó pedig jóhiszemű harmadik volt, az alaptalanul gazdagodó a visszajuttatás által a szegényedőt, csak azért, mert az az ingatlant jogalap nélkül nem csak kapta, hanem tovább is adta, a telekkönyvi «negyedik» kellemes helyzetébe hozza, ki a Tervezet 553. §. alapján, rosszhiszeme daczára, biztosan ül az ingatlanban. Ezen genreképet még kiszínezhetném. Talán elegendők az eddigiek is annak az igazolására, hogy az alaptalan gazdagodás szülte visszatérítés és a dologszolgáltatás érvénytelensége folytán beálló visszaszállás között mélyre ható különbségek vannak a csőd és igényjogon kívül is. Hogy az utóbbiakban egyáltalán csak akkor érhet czélt a szegényedett jogán fellépő csődtömeggondnok avagy végrehajtató, ha visszaszállást vitathat, az már a mai gyakorlatból is eléggé kiderül. Helyes-e már most ezek figyelembe vételével, hogy a Tervezet ugyanegy tényállást — a jogalap hiányát — a joghatások kétféleségével látta el ? Lehet-e és kell-e a hitelező szabadjára hagyni, hogy tetszése szerint az egyik vagy a másik 13
