Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
52 az ügynöknek különös érdekét nem képezi, e mellett ennek elmulasztása végtelen károkat okozhat a biztosítónak. És ha végül figyelembe vesszük, hogy a biztosítottnak nem lehet semmi különös oka vagy érdeke a kérdés ilyetén rendezésére — a kényelemtől eltekintve — úgy semmi ok sincs ezen rendelkezés fentartására. Ha pedig mégis fentartatnék, úgy ezen jogosultság legalább is — a miként a németországi életbiztosító társaságok szövetségének memoranduma kifejti — csupán az írásban történt közlések átvételére lenne korlátozandó. Jogosítva legyen végül az ügynök a tervezet szerint az esedékes díjaknak saját nyugtájára leendő átvételére. E jogkör sem felel meg semmiképpen a jelenlegi szokásnak, mert ez az ügynöki jogkörnek határtalan kiterjesztése. Kétségtelen ugyan, hogy az inkasszót eddig is az ügynökök végezték, de csupán az e czélra alkalmazott ügynökök, olyanok, a kik a biztosító által kiállított díjnyugtával legitimáltattak. A tervezet azon rendelkezése folytán, a mely szerint az ügynök saját maga a biztosítót is kötelező nyugtát állíthasson ki, még azon korlátozással is, hogy ezen jog csak azon ügynököt illesse meg, a kinek ügykörébe az illető biztosítás tartozik, igen nagy ve- szélylyel jár. Mert nemcsak akként élhet vissza az ügynök ezen jogosultságával, hogy a részére incassó czéljából küldött díj nyugtát visszaküldi és utólag saját nyugtájára a díjat felveszi és ez utón talán már stornirozott biztosításnak a biztosítóval szemben való reaktiválását idézi elő, a nélkül, bogy a biztosító arról tudna, hanem még nagyobb kárt is okozhat ez az által, hogy a hozzá inkasszó czéljából beküldött nyugtát vissza nem küldi, saját nyugtája ellenében szedi be a díjat és a biztosító nyugtáját esetleges revíziónál elszámolva, sikkasztásait hosszabb időn át eltitkolni tudja. Mindez elkerülhető, ha az eddigi gyakorlatnak megfelelően az ügynök csupán a biztosító nyugtája ellenében lesz jogosítva díjakat átvenni. A díjnyugtának a birtokával az ügynök mindig legitimáltnak lesz tekinthető. Eddigi fenti tárgyú észrevételeimnek végeredménye tehát a következő volna: Helyeslendő, hogy a német tervezet az ügynöki kérdést 124
