Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
43 közlését kötötte ki. Nem nyerhet ez azonban alkalmazást a biztosított részéről az ügynök előtt elhallgatott, bár az- előtte ismeretes körülmények tekintetében. A tervezet 43. §-a szerint ugyanis az ügynök tudomása a biztosító tudomásával nem azonosítható; természetszerűleg ez nem a szerződés megkötésére jogosult, hanem csak a közvetítő ügynökökre vonatkozik, de itt főképen az utóbbiakról van szó. Ha azonban az ajánlat tekintetében az írásbelii eg kiköttetett, úgy az ügynök előtt szóbelileg tett közlések közül a biztosító szempontjából csak azok jönnek figyelembe, a melyek az ajánlattévő által, sajátkezüleg aláírva adatnak annak át. Másrészt figyelembe kell vennünk itt azt is, hogy a tervezet a közvetítő ügynökök jogkörét kimerítően szabályozza és azt az ajánlatok átvételére korlátozza, a miből okszerüleg következik, hogy a tervezet az ügynöknek az ezen átvételen túl menő és a törvényben körülirt jogkört meghaladó közbenjárásához a biztosító felelősségét semmiképen sem kívánta kötni. Ha a tervezet indokolása a biztosító felelősségét az ajánlatnak az ügynök által történt helytelen kitöltése esetén indirekte azon az úton akarja konstruálni, hogy módot nyújt az ajánlattévőnek arra, hogy az ügynök magatartására való hivatkozással saját vétkességét kizárhassa (a közlési kötelezettség vétlen megsértése esetén a biztosító, felsorolt kivételektől eltekintve, a szerződéstől vissza nem léphet) úgy ezek bizonyára csak oly ritkán előforduló esetek lesznek majd, hogy gyakorlatilag alig jöhetnek figyelembe, mert oly eminensül fontos jogügylet esetén, mint a minő például az életbiztosítás és tekintettel az ennél szükséges nélkülözhetetlen jóhiszeműségre, meg kell követelni, hogy az ajánlattevő a leglelkiismeretesebben vizsgálja meg azt, a mit Írásban a biztosítóval közöl. Ha ezt nem teszi, a nélkül, hogy ezen mulasztását egészen sajátos körülmények indokolnák, úgy a kötelességszerű gondosságot elmulasztotta, a mely esetben tehát vétlen hamis bevallásról szó sem lehet. Sőt az esetben is, ha az ajánlat az ügynök utasításának és tanácsának megfelelően töltetett ki, igen kétséges lesz a biztosított helyzete, minthogy a nyomtatott ajánlati ívből annak szükségképeni elolvasása után, tehát tartalmának ismerete folytán, azt kellett volna látnia, hogy az ügynök nyi115
