Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
41 viselésére szorítsuk, mert hiszen ily esetben a biztosítottnak bizonyára oly koczkázátáról van szó, melyet másik biztosító sem fogadna el és így amúgy is biztosítás nélkül maradna, a miért is az egyedüli ok, hogy t. i. a biztosítottnak egy hónapig még módjában legyen koczkázatának biztosításáról gondoskodni, — teljesen elesik. Míg ezzel szemben az alapbiztosító egy hónapon keresztül oly koczkázatot tartoznék viselni, a minőt egyébként tudva, biztosításra soha el nem fogadott volna. Azt hiszem, itt vethető fel legalkalmasabban azon kérdés is, hogy vájjon akkor, hogyha a biztosított közlési kötelezettségét a kérdőív, vagyis ajánlat kitöltése körül, az ügynök közbejöttével, vagyis úgy sérti meg, hogy a biztosított az ajánlat kitöltése körül az ügynök szolgálatát veszi igénybe, — minő következményei vannak a közlési kötelezettség megsértésének akár azon esetben, ha az ügynök az előtte helyesen és kimerítően tett közléseket az ajánlatba egyáltalában nem, vagy nem helyesen írja be, akár akként, hogy az ügynök oly momentumok tekintetében, a melyeket az ajánlattevő előtte elhallgatott saját magán tudomása folytán kellőleg informálva van. E kérdést különösen azért tartom aktuálisnak, mert a Jogállam egyik utóbbi füzetében dr. Beck Hugó a német tervezetnek az ügynökökre vonatkozó rendelkezéseihez azon észrevételt fűzte, hogy azok ezirányban kimerítő rendelkezést nem tartalmazván, az ügynöki kérdésekből kiinduló peresetek megoldását sem előbbre nem viszik, sem meg nem könnyítik. A biztosítóknak, ügynökeik cselekedetéiért való felelősségük konstruálására általában csak két jogi magyarázat létezik. Az egyik a biztosítónak harmadik személyekért fennálló szerződésen kívüli felelősségén alapszik, teljesen közömbös lévén az is, hogy ezen felelősség az említett harmadik személyeknek vétkes vagy vétlen cselekményeire térjedjen-e ki, mert azon singuláris jogállásnál fogva, a melyet ily felelősség a jogrendszerben elfoglalna, ez csak valamely tételes törvényes rendelkezésből volna levezethető. A német polgári törvény- könyvnek, a mint általában a magánjogi jogszabályoknak — minden ellenérvtől eltekintve — alkalmazhatósága itt már ezért s kizártnak mondható, mert egészen más irányban igyeksze113