Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
29 vagy nincs megállapítva. Ha a biztosítás kezdete nincs megállapítva, akkor a Curia megengedi azt a kikötést és pedig határozottan, világosan és kifejezetten nem egy, hanem számtalan ítéletében és consequensen megengedi, hogy a szerződési koczkázat csak akkor kezdődik, a midőn a díj leíizettetett. Ha tehát ilyen esetben a koczkázat csak akkor kezdődik, ha a díj fizettetik, akkor természetes, hogy a társulat is csak akkor követelheti a díjat, ha a koczkázatot viseli, mert ha nem visel koczkázatot, úgy törvénytelenül és igazságtalanul követeli a díjat. Mert hiszen különben az az eset állhatna elő, hogy: solvens a biztosított, a biztosítás 364 napig fennáll, a társulat nem követeli a díjat, koczkázatot nem visel, a 365-ik vagyis az utolsó napon azután követeli a díjat és biztosított köteles volna fizetni. 364 napon keresztül tehát koczkázatot nem viselt, ellenértéket nem szolgáltatott és mégis behajthatná a díjat. Ide fejlődhetnék ellenkező esetben a gyakorlat. Ha pedig naptárilag meg van állapítva a kezdet, akkor a gyakorlat szerint a társulat követelheti a díjat, de a koczkázatot is tartozik viselni és ezen nem változtat az a körülmény, hogy a kötvény szövegében megállapított világos kikötéssel ellentétben, egy elrejtett mellékföltételben az mondatik, hogy díjfizetés előtt nem hatályos a szerződés: ezt pedig a Curia szintén egész következetességgel, éveken keresztül kimondta, mert ha a kötvényben világosan ki van mondva, hogy naptárilag meghatározott időpontban kezdődik a szerződés hatálya: akkor ezt a kikötést egy ezzel ellentétes, eldugott föltétel által érvényteleníteni nem lehet. A mi az ügynöki kérdést illeti, a német javaslat a felolvasó úr szerint a biztosító társulatok érdekeit védi, a magyar bírói gyakorlat pedig a biztosítási intézmény aláásása mellett lehetetlenné teszi a társulatok működését. Ezt mondja a felolvasó úr. A mi az ügynöki álláspontot illeti, erre nézve először is kijelentem, hogy a magyar judicatura absolute nem ment annyira, mint a Eeichsgericht judicaturája. Kijelentem továbbá azt is, hogy nem létezik a Curiának egyetlenegy határozata sem, a mely azt mondaná ki, hogy a közvetítő szerző ügynök feltétlenül kereskedelmi meghatalmazott. Nem létezik egyetlenegy curiai határozat sem, a mely azt mondaná 101
