Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
и érvényesítheti a közlési kötelezettség legsúlyosabb megszegésén alapuló kifogásait sem, miután a biztosított mindig sikerrel hivatkozhatik arra, hogy ő az ajánlatban elhallgatott fontos körülményeket az ügynökkel élőszóval közölte. A bizonyítási kötelezettségnek is a legtöbb esetben meg fog a biztosított felelhetni, mert hiszen a kérdés mindig az ügynök rosszhiszeműsége és a fél bonafidese körül forogván, egyrészt nagyon tág tere nyílik a bizonyítékok szabad mérlegelésének, másrészt pedig a nagyobb összegekre irányuló kártérítési perekben mindig könnyen akad egy-egy rokon, vagy családtag, a ki teljes jóhiszeműséggel tanúsítja, hogy az ajánlat aláírásakor vagy az azt, megelőző alkudozások folyamán a szóban forgó ügynöki nyilatkozatoknak fültanuja volt, a miből azután az ügynöknek — különben is vélelmezett — ravasz fondorlata és a félnek megtévesztése egy kis bírói jóakarat segélyével mindig megállapítható lesz, nem is szólva magának az ügynöknek vallomásáról, a kiről pedig épen a bíróságok tételezik fel a legszívesebben, hogy nagy vagyoni perekben még a társaságok hátrányára is könnyen tágítanak egyet a lelkiismeretükön. A hazai joggyakorlat részéről fenyegető ezen komoly veszedelmekkel szemben némi megnyugvással mutathatnak biztosító-vállalataink a német javaslatra, mely az ügynöki jogkör szabályozásánál is a 43. §. beállításával komoly igyekezetei tanúsított az egymással szemben álló nagy érdekellentétek igazságos rendezésére, ámbár egyéb tekintetben igen jelentékeny jogosultságokkal ruházza fel a közönséges ügynököt is. A javaslat egyébként ezzel a nagy horderejű kérdéssel, melynek maga egész külön irodalma is van, bámulatos rövidséggel végez és 4 szakaszba foglalja össze az idevágó intézkedéseket. A jogkör szabályozása szempontjából a javaslat különbséget tesz olyan ügynökök között, a kik csak üzletszerzéssel vannak megbízva (és olyanok között, a kik magának az ügyletnek megkötésére is felhatalmazással bírnak). (Abschlussagent). A közönséges ügynök jogkörét a 41. §. szabályozza, mely szerint ennek jogköre kiterjed. 96
