Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
20 Curia gyakorlata meghonosította, hanem jogában áll a biztosítónak a több éves szerződés fennállásához az egész időn keresztül ragaszkodni és az összes időszakos díjakat behajtani, — egészen az ő tetszésére lévén másrészt bízva, hogy a díjfizetés elmulasztását a szerződésnek felmondás általi megszüntetésére is felhasználhassa. Csupán az életbiztosításnál jogosítja fel a javaslat 154. §-a a biztosítottat, hogy a szerződést bármely időszakban felmondhassa. Homlokegyenes ellentéte ez a nálunk uralkodó gyakorlatnak, mely szerint épen megfordítva, egyenesen a biztosított tetszésére van bízva, hogy a szerződést az elvállalt fizetési kötelezettség megszegése által megszüntesse, mely szerződésszegésének jutalmaképen azonfelül még a biztosítási díj megfizetése alul is megszabadul. Az ügynök jogállása. Tisztelt Teljes-ülés! Legyen szabad végül a javaslatnak a biztosítási ügynökök jogkörét szabályozó intézkedéseire áttérnem. Ez egyike a legélesebben exponált kérdéseknek, mely körül a biztosítók és biztosítottak két nagy táborának heves küzdelme változó eredménynyel már régóta folyik és melynek megfelelő szabályozása úgy az elmélet, mint a gyakorlat leg- hivatottabb embereit mindenütt élénken foglalkoztatja. Nálunk is a biztosítási magánvállalatokra vonatkozó 1894. és 1900. évi törvénytervezetek felölelték e kérdés rendezését, ezzel is jelezvén ennek sürgősségét és fontosságát, mert hiszen ez tulajdonképen nem is tartozott volna ama közigazgatási természetű törvényalkotások keretébe. Ezen egylet kebelében is folytak e tárgy fölött nagyobb- szabású viták, melyek a magyar jogászegyleti értekezések 12. kötetének 5. füzetében és 22-ik kötetének 1. füzetében vannak megörökítve. Felemlítendőnek tartom még e helyütt dr. Beck Hugónak a Jogállam I. évfolyam 8., 9. és 10. füzeteiben megjelent tanulmányát, valmint Ormódy Vilmosnak az ugyancsak a Jogállam II. évfolyamának 1., 2. és 3. füzeteiben megjelent szint92
