Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
7 tességes módon boldogulhasson. Mert én még ama kereskedői körökkel szemben is, a kik ezen alkalommal azt hirdetik, hogy minálunk a törvényhozás és a bírói gyakorlat mulasztásai folytán a kereskedelmi erkölcsök egyáltalában nincsenek megszilárdítva, sokkal jobb véleménynyel vagyok a mi kereskedői osztályunk érdemes tagjai felül, és azt tartom, hogy annak minden egyes tagja sokkal szívesebben boldogul tisztességes módon, mint a csalárd üzletátruházásnak nem épen veszélytelen alakjában. Épen azért újból is hangsúlyozom, hogy csalárd üzletátruházások igen is csak az általános üzleti pangás szülte jelenségek, melyek nem oly állandó jellegűek, hogy azoknak gyökeres orvoslásával a törvényhozásnak külön kellene foglalkoznia és a melyek az üzleti pangás elmúltával megszűnnek oly mérvben jelentkezni, a mely netalán igazolhatná a speciális palliativ törvényhozási intézkedést. Bármely létező állapotnak megvannak a maga kinövései és ha minden időleges állapotnak különleges kinövéseit különleges törvényhozási intézkedésekkel kivánnók orvosolni, akkor a mi törvénykönyvünk nemsokára annyira hemzsegne az ilyen ephemer értékű törvényalkotásoktól, hogy ember legyen, a ki magát azok tömkelegében tájékoztatni tudja. A mi törvény- hozásunk, öntudatosan avagy véletlenül-e, azt ezúttal nem kutatom, mindeddig tartózkodott is — a mennyire csak lehetett — az egyes időszakok ilyen időleges jelenségeit különleges törvényhozási intézkedésekkel orvosolni. És ugyan kérdem, a mikor a törvényhozás engedve, a legtöbb esetben mesterségesen előkészített közvélemény nyomásának, az ilyen specialis törvényalkotások terére lépett, nem-e mindig azt kellett tapasztalnunk, hogy a mint az emberi testben lappangó betegség esetében a jelenségnek gyógykezelése magát a betegséget nem szünteti meg, ép úgy a gazdasági vagy társadalmi beteg állapot kinövéseinek a czélzott orvoslása sem szüntette meg magát a beteg állapotot. Sőt azt kellett tapasztalnunk, hogy a kinövések üldözésével az orvosolni kívánt állapot beteg volta inkább csak fokoztatott, mert nem a rosszhiszeműséget, hanem mindig csak a jóhiszeműséget érte utói a törvény kemény keze. A csalárdságra törekvő furfang ugyanis mindig megtalálja módját annak, hogy mint kell az ilyen specialis törvény intéz7
