Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
57 novellát, figyelem nélkül arra, hogy a kereskedelmi törvény revízióján dolgoztak. Voltak a német birodalomban is elegen, a kik utalással az «előkészület alatt álló» kodifikáczióra ellenezték az 1884-es részleges szabályozást. A német kormány nem hajtott reájuk s ennek eredménye az volt, hogy — az új német kereskedelmi törvény tudvalévőén 1900-ban lépvén életbe — a német birodalom csaknem tizenhat évvel előbb nyert jobb részvényjogot, vagy legalább olyat, a melyet a mértékadó körök jobbnak tartottak, mint nyert volna egyébként. Távol van tőlem, hogy mindebből azt a következtetést akarjam levonni, hogy teszem nálunk is kívánatos volna egy ily fajta részleges reformja a kereskedelmi törvény bizonyos részeinek, mert ez a kérdés csak a konkrét esetben s az összes körülmények méltatásával bírálható el. De úgy vélem, hogy e példák mégis nyilvánvalóvá teszik, hogy az indokolásnak ez az érvelése ily alapon meg nem áll. Az indokolásban felemlített intézkedések közül a csődön kívüli megtámadásban gondolom a kérdés legszerencsésebb megoldását láthatni. E véleményemben főleg az a szempont támogat, hogy igénytelen nézetem szerint minden helyes hiteltörvényhozásnak egyik vezérelve az kell hogy legyen, hogy lehetőleg oly szabályokat adjon, a melyek elősegítik a dolgoknak akép való lebonyolodását, a hogy azt az érdekelt egyének gondos körültekintés mellett józanul előre láthatták. Negative szólva: az kell, hogy minden helyes hiteltörvényhozásnak egyik czélja legyen, hogy az általa szabályozott területen meglepetések lehetőleg kizárva legyenek. Még pedig kizárva in melius épúgy, mint in peius. Mert hiszen kötelmi jogi téren, a mi az egyiknek meglepetés in melius, az a másiknak meglepetés in peius. Gazdátlan kötelmek, a melyek okkupálás tárgyai lehetnének, nem igen léteznek. Ha már most ezt az elvet a szóban forgó joganyagra alkalmazzuk, akkor mily eredményre jutunk? Az az árúhitelező, a kinek az érdekeit védeni akarjuk, józanul milyen kielégítési alapra számíthatott? Legjobb esetben az adósának üzleti vagyonára. Az a hitelező tehát méltányosan igényt tarthat reá, hogy ezt a kielégítési alapot - feltéve, hogy az előle jogellenesen vagy károsító czélzattal elvonatott — visszaszerezhesse. Arra azonban, hogy e vagyonon kívül egyéb 57
