Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
49 pozícióban legyen a hitelező mind a két esetben, holott a javaslat szerint más pozícióban van. A javaslat 1. §-a, a mint azt az előadó úr kifejtette, azon kötelezettségekért teszi felelőssé az üzletátvevőt, a melyeket az az átvétel idején ismert, vagy a rendes kereskedői gondossággal megtudhatott. Ezen szakasz szövegezése nézetem szerint nem világos. T. i. nem lehet tudni, hogy vájjon itt törvényes védelemről van-e szó vagy nincs. A szerkezet nem szól a törvényes védelem mellett, mert e szerint a hitelezőnek kereseti állításához annak a ténynek a bizonyítása is tartóznék, hogy a hitelező az átvétel idején ezen követeléseket a rendes kereskedő gondosságával megtudhatta. Ámde, hogy ha elfogadjuk, hogy mindig a hitelezőnek kell bizonyítani azt, hogy abban a pillanatban, a midőn ő messze járt az üzletátruházás helyétől, milyen szándékai és véleményei voltak az üzlet-átvevőnek : akkor nyilvánvalólag, ez annyit jelent, hogy lehetetlen bizonyítást kívánunk tőle, vagyis egyáltalában felszabadítjuk az üzletátvevőt ezen kötelezettség alól. Azt hiszem azonban, hogy az indokolásból vett érvek alapján és ha egyáltalán azt tételezzük fel, hogy a javaslat gyakorlati eredményt akar elérni, azt kell mondanunk, hogy ezen szövegezés daczára a javaslat felelőssé teszi az átvevőt, kivéve, ha az átvétel idején nem ismerte és a rendes kereskedői gondossággal meg nem tudhatta az üzletből eredő kötelezettségeket, mikor aztán általános magánjogi elv szerint az, a ki bizonyos köteles gondossággal tartozik, magát exculpálni tartoznék, azaz az üzlet- átvevőnek kellene magát mentesíteni a felelősség alól, vagyis ő neki kellene bizonyítani. Ez már súlyosabb megterhelés, de azt hiszem, hogy a javaslat intenciói értelmében járok el, ha erre rámutatok, vagy legalább is arra utalok, hogy a javaslat ezen szakaszát így is lehet majd magyarázni. És hogyha a javaslat indokolása azt hiszi, hogy az egyes perekben a bizonyítás az átvett vagyon értékére való korlátozás mellett nagyon kiterjesztetnék, milyen lesz ez a bizonyítás akkor, hogy ha nem egy prsecis vagyonérték fenforgásáról vagy fen nem forgásáról lesz szó ezen bizonyításban, hanem az átvevőnek a szándékáról vagy jóhiszeműségéről. Ez a bizonyítás mindenesetre sokkal nehezebb, mert subjecti v kritériumon alapul. 231 4» 4
