Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
40 Mint már említettem, a N. C. akkor, midőn a régi német kereskedelmi törvény 113. czikkét tárgyalták, a kereskedelmi üzlet önállóságából indultak ki és a társasági tag belépésében a singularis successio egy nemét látták és ezt az eszmét csak azért nem vitték következetesen az egész vonalon keresztül, mert arra törvényhozási szükség fenn nem forgott. De mindezzel szemben azt állítani, hogy akkor, midőn a javaslat egy égető szükségnek megfelelve, a kereskedelmi törvény 89. §-ában lefektetett eszmét következetesen más hasonló tényálladékokra is kiterjeszti és kimondja, hogy akkor is, ha valaki egy egyes czégbe mint társtag belép, valamint akkor, ha valaki egy egész kereskedelmi üzletet maga vesz át, hogy akkor is felelős úgy, mintha egy fennálló társaságba belépne, sajátképen nem is úgy, mert a felelősség ez esetben subjective korlátozva van, hogy tehát akkor, midőn a törvényhozó ezt a lépést megteszi, azt állítani csak nem lehet, hogy ez az egész jogrend felforgatását képezi. Az előadó úr különben beható előadásában a javaslat 4. §-át nem difikultálta, mely így hangzik : «Ha valaki egyes kereskedővel, ennek fennálló üzletére nézve közkereseti, betéti társaságba lép, a társaság az addigi üzletből eredő összes kötelezettségekért felelős», itt is a javaslat 1. §-ában lefektetett elv jut kifejezésre. Méltán kérdezhetem tehát, hogy akkor, midőn az előadó úr oly sújtó kritikában részesíti az 1. §-t, miért nincs szava a 4. §-hoz ? De hogy bizonyos tekintetben a jogfolytonosság terén áll a javaslat, mutatja a kereskedelmi törvény 208. §-a is, mely két részvénytái-saság fúziója esetére kimondja, hogy a beolvadó társaság vagyona mindaddig külön kezelendő, mig annak hitelezői kiegyenlítve vagy biztosítva nem lettek. A rátió legis ezen intézkedésnél sem más, mint gondoskodás arról, hogjr a vagyonátruházás által a hitelezők jogos igényeikben meg ne rövidíttessenek. Igaz, hogy itt a beolvasztó társaság saját vagyonával nem felelős a hitelezőknek, de itt olyan in fraudem történendő átruházása a kereskedelmi üzletnek, mint a milyenre a törvényjavaslat ráutal, el sem képzelhető. De ez esetben az átvett vagyonra való korlátozása a felelősségnek azért is megfelel, mert itt annak nagysága tudva van, és így nem 40
