Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
A munkások baleset elleni biztosításáról szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. év január és február havában tartott vita [236., 1904]
95 pontot emelt ki, mint a melyek tekintetében szerinte a javaslatnak hiányai volnának. Az egyik az, hogy a munkások nem vesznek részt a teherviselésben s azért javasolta, hogy legalább 10 százalékkal, mint az osztrák törvény szerint, a munkások is viseljék a terhet, illetőleg osztozzanak a járulékokban: a másik pedig az, hogy magában a bíráskodásban egy hiány van abban az irányban, hogy a közvédői intézményről nincs gondoskodva, tehát a szegény munkás ki van szolgáltatva. Az utóbbi kifogást feltétlenül honorálom és meggyőződésem az, hogy ez tényleg hézag, a melyet pótolni kell. A mi azonban a munkások részvételét a teherviselésben illeti, méltóztas- sék megengedni, hogy meggyőződésem egész erejével tiltakozzam ez ellen, mert a balesetbiztosítás költsége a termelési költségekhez tartozik; a munkaadó az üzem természete szerint tényleg bele kényszeríti az adott viszonyok között a munkást abba, hogy a baleset veszélyének ki legyen téve, mert ez el nem kerülhető, tehát az anyagi felelősséget érte ebben az értelemben nézetem szerint csak ő viselheti. És praktikus szempontból legyen szabad utalnom az osztrák példára, a mely az egyedüli az egész szociális törvényhozásban abban a tekintetben, hogy a balesetbiztosítás költségeihez papíron a munkások is hozzájárulnak. A gyakorlatban ott sem áll ez, mert olyan tizedrésznyi törtek jönnek ki a leszámolás rendjén — t. i. a bérfizetéseknél — a melyek sokkal nagyobb bajt okoznak az elszámolásnál, mint a mit megér az a csekélység, a melyet fizetniük kellene. Ha még hozzáteszem azt, hogy az osztrák törvény is korlátozza a munkaadót abban a tekintetben, hogy csak a legközelebbi bérfizetéseknél vonhatja le azt az összeget, fia tehát ott elfelejtette, akkor visszatérnie úgy sem lehet, vagy a súrlódások lánczolata fejlődik ki: akkor méltóztassék elhinni, hogy nem érdemes, 10% kedvéért ezen óriási mértékű, sokkal nagyobb megterhelést rónunk a munkaadókra, mint a melyet viselnek akkor, ha magát a teljes összeget fizetik. Utoljára hagytam t. teljes ülés a t. előadó urat az ő magas színvonalú előadásával, de én azt hiszem, hogy legméltóbban fejezem be szavaimat úgy, ha az ő előadásával foglalkozom legutoljára. A t. előadó úr kifogásolja a biztosítás körét Poór t. barátommal és Márkus t. biró úrral együtt, kifogásolván különösen azt a 377
