Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Bleuer Samu: Az esküdtbírósági rendszer hiányai [235., 1904]
19 minden lángot, hogy azokat el ne olvashassák. Oly kérdésszövegeket kapunk, hogy a biróság nem képes megérteni, hogy mit akarhat az a védő. De hátra van a legszomorubb, a mit el kell itt mondanom, mert javítani akarok a helyzeten, hogy a midőn a biró például arra utal, hogy milyen szép lánczola- tát a kisegítő kérdéseknek leketne alkalmazni, a melyek lefokoznák azt a gyilkosságot a halált okozó testi sértésig, akkor a védő azt feleli: «Olyan kérdésbe mi nem megyünk bele» ; minél szigorúbb a kérdés, annál jobb a védőre nézve, mert a legszigorúbb büntetésre szólót úgy se mondja ki az esküdt, tehát kényszerítve van felmenteni a vádlottat. A midőn tehát e tekintetben támogatást nem lelünk, ne méltóztassék mindig a vezetőséget támadni, hanem igenis ügyelni arra, hogy mindenki, a ki az igazságért való viaskodásban közreműködni van hivatva, tegye meg kötelességét őszintén és becsületesen. Méltóztatott a 371. §-t is felhozni, a mely arra az esetre vonatkozik, a midőn a biróság a verdiktet nem találja olyannak, a melynek alapján az ő meggyőződése szerint helyesen a bünösségi ítéletet biróilag ismételhetné és a büntetést kiszabhatná. Azt hiszem, hogy ez csak rendkívüli körülmények között alkalmazható; csak akkor, ha teljesen felismeri a biróság azt, hogy az esküdt a marasztaló akaratban tévedett, de nem a minősítésben, mert a minősítés iránti kérdést a törvény szerint köteles a biró a szövegezéskor feltenni. Az első kérdésnek tudvalevőleg mindig arra kell irányulnia, a mit a vád állít. A vádat el kell dönteni; ez a peres viszonyból folyó feladat és ha erre a kérdésre az esküdt határozottan igennel felel, akkor azt el kell fogadni. Ha mégis történnek hibák, akkor ne méltóztassék az esküdtszéki intézményben vagy az esküdtek tárgyalására vonatkozó szabályokban keresni a hibát, hanem a vádtanács működésében. Helyesen vezetett és feladata magaslatán álló vádtanács mellett ilyen hiba nem történhetik. Az előadó úr felemlítette még a «paraszt-esküdtek» col- lectiv elnevezését is. E tekintetben nekem itt a fővárosban nincsenek tapasztalataim, de nem hagyhatom itt megemlítés nélkül azt a körülményt, hogy a midőn egy ülésszak elején az esküdtek névsorát felolvasom, azt látom ugyan, hogy hála 277 2*
