Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Bleuer Samu: Az esküdtbírósági rendszer hiányai [235., 1904]
Zsitvay Leó: T. Teljes-ülés! Legyen szabad az előadásra vonatkozólag nekem is elmondanom pár szót. Különös tekintettel arra, hogy nemcsak az igen t. előadó úr, hanem — igen gyakori czikkekben — a szaklapok is mindig azt jelentik ki, hogy az esküdtszéki intézmény főbaja a rossz vezetésben rejlik; vagy ha nem is egészen rossz az a vezetés, de nem felel meg a jogos várakozásnak. Erre bevezetésül a következőket jegyzem meg: A kritika mindig jogosult és a kritikusnak is többnyire igaza van. De az a kritikus maga is beismeri, hogy drámát nem ir, és a színpadra nem lép, hogy a színészt helyettesítse, pedig a közönség inkább ezt látja és vagy megtapsolja vagy nem. Arra vonatkozólag mondom ezt, hogy nemcsak a vezetésben van a hiba, hanem magukban, az intézménynyel járó külső erőkben is, a melyeknek az intézményt a helyes és sikeres működés érdekében támogatniok kell, mert ez a hivatásuk és kell, hogy támogassák. Hiszen kétségtelen pl., hogy a Bp.-nak mindama tételei, a melyek az anyagi büntetőjog érvényesítésére hivatvák, kell hogy ezzel correspondeáljanak, pedig látjuk, hogy a Bpts-nak vannak olyan szabályai, a melyekhez ha a Btkv rendelkezéseit mérem, úgy egy nagy kérdés előtt állok, a melyet bajosan lehet megoldani. Edvi Illés igen t. barátom felhozta itt az előre megfontolt szándék és az előre meg nem fontolt szándék kérdését, de tessék megnézni a Bpts 859. §-át, a mely azt mondja, hogy külön kérdést kell feltenni ott, a hol valamely büntetés emelkedhetéséről vagy leszállításáról van szó. Ez azért történik így, hogy ne legyen magában az alkotó elemek lényegében, a mint a kérdések feltevésében fokozatosan lefelé haladunk, ellentmondás. Gyilkosságra teszem fel a kérdést és benne van az előre megfontolt szándék; ez egy önálló bünte274
