Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Bleuer Samu: Az esküdtbírósági rendszer hiányai [235., 1904]
Dr. Edvi Illés Károly: T. Teljes-ülés! Szives engedelmökkel minden előkészület nélkül fogom rövid időre b. türelmüket és idejüket igénybe venni, hogy a t. előadó ur egy állítására nézve megjegyzést tehessek. Nem bocsátkozom az ügy érdemébe, és nagyban s egészben egyetértek a t. előadó ur által mondottakkal, csak a tekintetben tér el nézetem az övétől, hogy mig ő a felebbezést úgy tartja jónak, a mint az ma rendszeresítve van, addig én Vargha Ferencz t. barátommal értek egyet abban, hogy az elsőfokú bíróságra kell helyezni a súlyt, ezenkívül pedig legyen egy ellenőrző legfelsőbb semmitőszék, a mely a maga hatáskörében képes legyen a hibákat corrigálni. E kérdéstől azonban most eltekintek. A t. előadó ur szerint a Bp. 371. §-a egyelőre csak papiroson van meg, mert ő egyetlenegy olyan esetet se tud, a melyben ezt alkalmazták volna. Pedig újabban merült fel egy igen tanulságos eset, a melyről az újságok is megemlékeztek, és a melynek iratait közelebbről volt alkalmam megismerni. Gyulán történt, hogy az esküdtek Lévai Gábor kocsist gyilkosságban mondották ki bűnösnek, a törvényszék pedig az eljárást indokolás nélkül — a mint a törvény rendeli — felfüggesztette és az ügyet új esküdtszék elé utasította. Ha ezen eset lefolyását ismerjük, akkor szinte önként értetődőnek tartjuk, hogy az esküdtek gyilkosságot állapítottak meg. Az eset külső lefolyása t. i. az volt, hogy az a Lévai nevű egyén este még a komédiában mulatott azzal az emberrel, a kit ugyanazon éjjel megölt: Molnár József kocsistársával. Lévay a komédiából vendéglőbe ment és ivott, éjfél után körülbelül 2—3 órakor pedig abba a házba ment, a melynek istállójában Molnár aludt; az istállóban sötétben végigtapogatta az alvó kocsisnak testét 271
