Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Bleuer Samu: Az esküdtbírósági rendszer hiányai [235., 1904]
déséhez szólhat hozzá. Igaz, hogy nem az egész ténykérdéshez, hanem csak egy részéhez — s épen itt rejlik a törvény legnagyobb hibája. Mert ha ki lehet terjeszteni a Curia ellenőrző hatalmat a bűncselekménynek bizonyos körülményeire, akkor ki lehet azt az egész tényállásra terjeszteni, — sőt nem is méltó az igazságszolgáltatás legfelső hatóságának méltóságához, hogy ellenőrző hatalma épen a mellékkérdésekre kor- látoztassék, — hogy a kir. Curia, felismervén az esküdt- biróság tévedését, leszállíthassa vagy felemelhesse az elitéit büntetését, de ne menthesse fel a büntetés alól azt az elitéltet, a kinek bűnössége felől — úgy mint Ebenschweller Józsefnél — súlyos aggodalmai voltak ! Úgy hiszem t. teljes-ülés, mindnyájan egyetértünk abban, hogy ezen kérdést ma elegendő volt felvetnünk. Mióta a büntetőperrendtartásról szóló új törvényünket életbe léptették, a jogélet mindennap más-más esetben mutatja ki ezen törvény zavarait, hiányait és ellenmondásait! * T. Teljes-ülés! Három igazságszolgáltatási esetből csak óvatossággal szabad valamely általános igazságra következtetni. így vagyunk azzal a három esettel is, a melyeket előadásom elején említettem. De mégis feltűnő, hogy ez a három eset mennyire megerősíti azt az aggodalmat, a melyet az esküdtbirósági szervezet már a maga első javaslatában keltett fel bennünk: Talán megérdemli a kérdés, hogy nehány percznyi figyelmet fordítsunk feléje : A Podár János eset a Csíkszeredái, — a Búmba Péter esete a dévai, — az Ebenschweller József esete & fehértemplomi törvényszék esküdtbiróságánál merült fel. Mind a három esküdtbiróság székhelye oly apró városban van, hol az esküdtbiróságot nem lehet intelligens elemekből alakítani. Eltekintve attól az elismeréstől, a melylyel a bíróságoknak tartozunk, elmondhatjuk, hogy ily esetek sem Buda10 268
