Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
34 Véleményünk szerint ez a szabályozás az általános szabályokból, — nevezetesen a T. 1940. §-a utján, — önként következik, de kimondható külön is oly értelemben, hogy a) nem házastársak vagy jegyesek között kötött ö. sz.-ben csak az örökhagyó tehet meg minden egyoldalú rendelkezést is; b) oly öröklési szerződést, melyben mindkét fél szerepel mint örökhagyó, csak házastársak vagy jegyesek köthetnek. Világos tehát, hogy az a visszás eredmény, mely a Német ptk. szerint tényleg elő áll annyiban, hogy egy, esetleg a visszavonás jogának fentartásával tett szerződéses rendelkezés kijelentésével, nem házastársak vagy jegyesek is alkothatnak tetszés szerint közös végrendelet, — előáll pedig nem is önmagától, hanem azon kifejezett intézkedés folytán, hogy mindkét fél tehet az ö. sz.-ben egyoldalú rendelkezéseket (2299. «Jeder der Vertragschliessenden___») — egy megfelelő szövegezéssel teljesen kiküszöbölhető s a közös végrendelet és ö. sz. incongruens szabályozásának nem szükségképeni következménye. 4. A legkülönbözőbb szempontok tehát arra utalnak, hogy nincs ok, mai jogállapotunk megváltoztatására. Az ö. sz. kor látlan megengedése sem jár különös veszélylyel, de semmi esetre sem nélkülözhető a szülők és gyermekek között. Ezen a téren jogéletünk azt ép úgy megszokta, mint házastársak és jegyesek között. Gazdasági szempontból pedig, mint láttuk, épen ezen a téren van az ö. sz.-nek legnagyobb fontossága. A fentartás mellett szól az is, hogy az ö. sz. nálunk, mielőtt az 1876: XVI. t.-ez.-ben az alaki kellékek szabályozásának alkalmából incidentaliter megengedtetett volna, a gyakorlatban mindig elismerve volt s így mint minden szokás jogi eredetű intézmény, kétségtelenül valóságos és mindig tapasztalt szükségletnek felelt meg. 8. §. Az öröklési szerződés lényege. Noha a T. helyesen mellőzi az ö. sz. külön definiálását, intézkedéseiből megállapíthatjuk és megbírálhatjuk felfogását az ö. sz. lényegéről, előrebocsátva, hogy azzal általában egyet értünk. E szerint 1. az ö. sz. nem két ügyletnek, t. i. a vég176
