Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)

Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]

и hasonló esetekben fordulhat elő, C. örökös nevezése hatályta­lanná válik s így maga után vonja A. rendelkezésének hatály­talanságát is! Ad 3. A T. 1953. §-a 2. bek.-ében, a közjegyzői értesítés parancsoló kikötése túllő ezen intézkedés czélján, mely nem lehet egyéb, mint annak biztosítása, hogy a másik házastárs a visszavonásról és így saját correspectiv rendelkezésének ha­tálytalanságáról értesüljön. Szorosan ragaszkodva a T. szabá­lyához, azonban tulajdonképen az sem volna lehetséges, hogy a házastársak öröklési szerződéssel vagy új közös, végrendelettel vonják vissza az egyik correspectiv rendelkezést, a mikor pe­dig közjegyzői értesítésnek természetszerűleg értelme nincs. De mindenesetre kizárja a T., hogy egyik házastárs rendelke­zését érvényesen visszavonhassa, ha a másik házastárs ennek tudomásulvételét ki is jelenti, akár egy teljes hitelű okirat­ban is, de a nélkül, hogy a közjegyzői értesítés megtörtént volna. Ez pedig semmi esetre sem állhat meg így. Általában megfontolandó, helyes-e kimondani, hogy egy közjegyzői hoz­zájárulás nélkül alkotható végrendelet visszavonása csak köz­jegyzői interventióVal történhetik. De ha az ellenkező házas­társsal szemben indokolt is lehet annak megkivánása, hogy az ellenkezés daczára megtörtént visszavonás közlése csak a közjegyzői értesítvény ünnepélyességével és garantiáival legyen konstatálható : semmi esetre sem lehet ez indokolt ott, a hol nemcsak a közlés, de a hozzájárulás és beleegyezés is bármi­kép bizonyíttatik és semmi értelme sincs, hogy teljesen egyet­értő házastársak is közjegyzői értesítvényeket legyenek kény­telenek váltani. Az 1935. §. 2. bek.-e tehát olykép lesz módosítandó, hogy csak az «egyoldalú» visszavonáshoz szükséges a közjegyzői értesítés. Egyáltalán nem helyeselhetjük a T. azon álláspontját (1935. §. 3. bekezdése), mely szerint a viszonos közös vég­rendelet hatályát az egyik házastárs halálától kezdve az örök­lési szerződésével azonosította. Ez ellenkezik a felek akaratával ott, a hol végrendelettel van dolgunk; ellenben ott, a hol a felek akaratának megfelel, nem végrendelettel, hanem örök­lési szerződéssel van dolgunk. Utóvégre semmiféle jogszabál­lyal és a T. álláspontjával sem ellenkezik, hogy a házastársak 166

Next

/
Thumbnails
Contents