Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
18 nem segít ezen, mert a magyarázat tárgyát csak az képezheti (1. Ind. Y. 232. 1.), nem akarta-e a korábban elhunyt a 3-ik személyt mint utóörököst is megnevezni ? Ha ez egyszer ta- gadólag eldöntetik, akkor az 1934. §. szerint a 3-ik csak a túlélő után örököl, tehát nem construálható, hogy mikép örököljön mégis a korábban elhunyt után, ha a túlélő után az 1946. és 1943. §§. okából nem örököl. Mindez arra utal, hogy a T. 1934. §-ában egy a felek rendszerinti akaratának egyáltalán meg nem felelő magyarázati szabály állíttatott föl. Az, hogy a házastársak közös végrendeletben egész vagyonukról a túlélő halála esetére is rendelkeztek, csak arra nézve bírhat jelentőséggel, hogy magukat egyenlően tekintették jogsultaknak arról rendelkezni; de egyáltalán nem arra nézve, hogy a 3-dik személy mily czímen jusson az örökséghez? Ez utóbbira nézve az általános szabályok ép lágy érvényesülnek, mintha ez a rendelkezés két önálló végrendeletben történt volna. A 3-ik személy tehát a túlélő házastárstól az örökséget két czímen kapja, az előbb elhalt hagyatékát mint annak utóörököse, az utóbb elhalt után; az utóbb elhalt hagyatékát, mint annak örököse, az előbb elhalt helyett. A kérdés csak az lehet, hogy a közös vagyon, mely része tekintendő a korábban elhunyt és melyik a későbben elhunyt hagyatékának ? Erre nézve pedig a törvényes felezés kimondása szintén helytelen. Mert így tulajdonképen a közös végrendelet egy a házastársak közötti élők közötti jogügyletet is tartalmazna, melynek pedig esetleg alaki kellékeivel sem bir. Ez a kérdés tehát szintén a tényleges állapotnak megfe- lelőleg döntendő el. (így I. Entwurf a kölcsönös öröklési szerződés tekintetében külön szabály mellőzésével. lg. biz. jav. 253., de a felezés fentartásával, ha mindkét részről való rokonok neveztettek örökösöknek. Bähr 1737. I. és Svájczi terv, külön szabályt nem tartalmazva.) Annak megfontolása pedig, hogy az előbb elhalt házastárs rendszerint nem kívánja a túlélő házastársat a rászállott vagyonban korlátozni (Ind. Y. 232. 1.), csak arra vezethet, hogy a T. 1934. §. esetére nézve kimondandó lesz, hogy arra kétség esetében a T. 1883. §-a alkalmazandó, tehát a 3-ik személy arra korlátozottnak tekintendő, a mi a túlélő hagya160
