Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
15 nézve azonnal hatályba lép olykép, hogy a túlélő házastárs az egész vagyont, a sajátját is, csak mint előörökös veszi kézhez és köteles azt a harmadik személynek, mint utóörökösnek kiadni. Ezt a megoldást azután az örökösödési illeték kiszámításáról szóló 1873. évi porosz törvény nyomán a jogi felfogás is olykép enyhítette, hogy a küzös vagyontömegnek csak felerésze tekintendő az előbb elhalt házastárs hagyatékának, mely az azonnal hatályba lépő rendelkezésnél fogva a túlélőre mint előörökösre, róla pedig a harmadik személyre mint utóörökösre száll, a másik fele azonban a túlélő hagyatékát képezi, mely a harmadik személyre, a másik házastárs korábbi elhunyta folytán, mint helyettes örökösre száll. (így Mommsen 1G0. örökl. korm. jav. 238. I.) Az első constructio szembeötlően jogosulatlan. A túlélő házastárs helyzetét jogos alap nélkül megszorítja és a harmadikkal szemben (köteles részre jogosítottak, mindkét házastárs hitelezői!) természetesen semmikép sem érvényesíthető. A második megfelel az általános szabályoknak, eltekintve a törvényes felezéstől, mely- szintén jogosulatlan s ugyanazon szempontok alá esik, mint az első rendszer. Legfeljebb tehát abban az alakban volna elfogadható, hogy a felezés csak akkor áll be, ha a túlélő elhalván, a korábban elhunyt hagyatéka már meg nem állapítható. (Bähr 1737.) De helytelen az első rendszer fordítottját képező, de ugyanazon alapgondolatból kiinduló az a constructio is, melyet a német ptk. és nyomán a T. állítanak fel. E szerint a korábban elhunyt házastársnak a harmadik személyre vonatkozó rendelkezése egyáltalán nem lép hatályba, mert csak helyettes örökös nevezést képez, mely tehát miután a túlélő házastárs örökös lesz, hatálytalan; ellenben hatályba lép a túlélő házastársnak a harmadik személyre vonatkozó azonos rendelkezése, mint oly helyettesörökös nevezés, mely, miután a másik házastárs korábban elhunyt, hatályossá válik, és pedig a rendelkezés tárgyát képező egész közös vagyontömegre nézve, irreleváns lévén, hogy abban bennfoglaltatik a korábban elhunyttól örökölt vagyon is, melynek tehát ép oly kevéssé van önálló szerepe, mint bármely más, időközben esetleg mástól öröklött vagyonnak. Ez a constructio mint magyarázati szabály sem állhat 157
