Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
64 maga az esetnek szemtanúja volt. Gyakorlaton egy korcsmába tért be egy szakasz. Egy altüzér e helyen ellopta egy sánta koldusnak a — botját! Az embernek az esze áll meg ezen esetnél! Hogy a bot egy értéktelen husáng volt; hogy az a tüzér, — ha már kedve kerekedett egy botra — akármelyik útszéli fáról vághatott volna magának akár egy tuczat ilyen fustélyt, még csak hagyján. De mit akarhatott egyáltalán katona létére egy bottal? hiszen még csak hordania sem szabad. A modern börtönügyi tudomány majdnem kizárólag a statisztika adatain épült. A katonai bűnügyi statisztika kiváló gyakorlati, tapasztalati haszna pedig annál szembeötlőbb, mert a büntetés eredményét, hatását meglehetősen szűk körre fixi- rozza. Ismerjük eleve a legtöbb tényezőt, melyek a bűncselekmények elkövetésénél figyelembe szoktak vétetni. Ismerjük a tettes korát, mely mindig a hadköteles kor; ismerjük egészségi állapotát, mert általában a katona rendszerint az erőteljes, egészséges contingensből kerül ki, de ismerjük specialis egészségi viszonyait is, mert azt a hadsereg a leszigorúbban nyilvántartja; ismerjük a vagyoni viszonyait, tudjuk, hogy nincsen nyomorúságnak, éhségnek kitéve, ismerjük végre a legaprólékosabb részletekig kedély és jellembeli tulajdonságait, mert erről a legpedánsabb «alosztály-anyakönyvi lap» vezettetik. Ilyen körülmények között a katonai börtönügyi statisztikának majdnem tévedésmentes adatokat kell szolgáltatni, mondhatnám, hogy ezen statisztika problémája nem más, mint egy határozott egyenlet — egy ismeretlennel! A másik óhajtásom az volna, hogy a rabsegélyző- egyesület terjessze ki működését a kikerülő katonai fe- gyenczekre is. A fogházszabályzat maga is gondoskodik némileg foglyairól az elbocsátáskor, a mennyiben a kincstári ellátásba vissza, nem kerülő fegyenczeknek a legelső életszükségletek fedezése czéljából 10 korona segélyadományt ad,* — de ezen segély mellett bizony rászorul még a kiszabadult fegyenez a támogatásra. * D. — 4. Szabályzat о2. §. 128
