Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
56 Ha azonban az elitéit oly tiszt, tisztviselő, hadapród, őrmester stb., a ki rangvesztésre Ítélve nincsen, akkor ellene csak a szolgálati szabályzatban, illetve a tisztviselők fegyelmi szabályzatában előírt fegyelmi fenyítékek alkalmazhatók.1 A szabályzat tehát ismét különbséget tesz a tettesek között személyi minőség alapján, a minek indokát már fentebb előadtam. A katonai börtönügyi statisztika azonban igen meglepő adatokat tár elénk. A fegyelmi fenyítékek alkalmazásának szüksége a legritkább esetek közé tartozik. Annál meglepőbb ezen körülmény, mert a katonai életben — a fogházon kívül — a fegyelmi fenyítések száma meglehetősen magas. A dolog magyarázata különben abban van, hogy a fegyencz szeszes italokhoz nem jut, holott a szabad katonák fegyelmi büntetéseinek legnagyobb számát a szolgálaton kívüli leittasodás adja. A másik nagy contingense a szabadon levő katonák fegyelmi büntetéseinek a takaródon túli kimaradás, kártyázás és adós- ságcsinálás, mindeme fegyelemsértések elkövetése persze ki van zárva a fogház falain belül. Végre a kisebbszerű lopások, melyek a szolgálati szabályzat értelmében1 2 fegyelmi úton bűntetteinek, szintén nehezen követhetők el a fogságban, hol a tettes állandó megfigyelés alatt áll. A fegyelmi büntetések azon neméről, melyet a csapatparancsnokok hanyag, ügyetlen vagy rendetlen katonára kiszabnak, persze itt még kevósbbé beszélhetünk. A fogházban a katona nem teljesít szolgálatot. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezen fegyelmi büntetések nem is annyira büntetések, mint a katonai nevelés eszközei, hasonlatosak ahhoz, midőn a tanító ebédre becsukja a negligens discipulust, a ki a leczkéjét nem tanulta meg. 1 D. — 4. Szabályzat 55. §. 4. pont. 2 Szóig. Szab. I. E. 649. §. «Bűntettek általában, valamint oly vétségek, melyek haszonlesésből erednek, különösen a lopás, a sikkasztás és ezekben való részesség, fegyelmi úton nem fenyíthetők. Csak nagyon csekély jelentőségű ilynemű büntetendő cselekményeknél, nevezetesen ha a lopás vagy sikkasztás oly tárgyakon követtetik el, melyeknek értéke ötven krajczárnál kevesebb, továbbá oly kincstári tárgyak elidegenítésénél, melynek értéke egy forintnál kevesebb, a csapat- vagy egyéb önálló parancsnoknak (főnöknek) belátására bizatik, hogy a rendfokozat nélküli tettest, ha tettét bevallja, fegyelmi úton megfenyíthesse.» 120
