Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
18 dékairól szólván, külön említi ezt a formát: 5. Haeredibus, successoribus, Legatariis, Cessionariis. Cujus clausulae ista vis est, quod etiam absque Consensu Eegio possit ultimus deficiens talia bona cuilibet dare... (158. 1.). A leszármazók terminus technikusa nála szintén descendentes (119. L). Successor élesen használtatik, mint örökös. így: Quarta (Quartalitium) non est successio; hinc cum onera veri tantum successores solvant, filiae, quibus quarta datur, non obligantur ad debita Patris solvenda (197. 1.). A fideicomissumról szólván, azt hogy kire szálljon, ki legyen a successor, megint csak így fejezi ki ... «ad posteros masculos transmittatur» (268. 1.). Frank tanítja1 azonban, hogy a hseredumque suorum suc- cessoribus-féle záradéknak ugyanoly értelme van, mint a pos- teritatibusnak. Véleményem szerint ez a régebbi ingadozó kanczelláriai stylusra vonatkozhatik csak,- újabb időben, s jelesül a mi bennünket érdekel, a pragmatica sanctio korában a stylus állandósult. Azonban Polner és Schiller magokra az 1723-iki törvényekre hivatkoznak, a melyekben a successor szó az általok vett értelemben használtatik másutt is. Lássuk e helyeket. Először itt van az 1723. II Decr. prsef. 3. §.: «... semet, ac Posteros suos universos prseprimis Suse Majestati Sacratissimae, Ejusdemque utriusque Sexus Successoribus, dein Augustae quoque Domus Suae Austriacse Posteris, conformitate immediate subsequentium Articulorum, in omne tempus devoverent, et humillime subjicerent.» Polner szerint (i. m. 6. 1.) alá vetik magokat . . . utódainak — azaz leszármazóinak. — Ha a successor itt nem jelentene leszármazót, hanem csak utódot, akkor az utódoknak s nem leszármazóknak való alávetést valóban alig lehetne a hála jeléül nyilvánítani. Dehogy nem. Szem előtt kell tartani, hogy a rendek ismerték márl713-iki osztrák pr. sanctiót; a szerint a 1 Közigazság. I. 272. 1.- L. pld. Fejérpataky: Magyar czimeres emlékek. Itt a XV. századból közöltek közt akad elvétve. De itt is az általános: posteritatibus. 8-2
