Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Szakolczai Árpád: A szabad akarat a magyar polgári törvénykönyv tervezetében [225., 1903]
6 melynek minden polgára kiművelt jogérzékkel bír, nem tudok belenyugodni a formális akarat sancktiójába azon milliók és millióknál, kiknél az életviszonyok oly nyomasztók, hogy ily formális nyilatkozat sohasem bir megnyugvást adni a valódi akarat tekintetében. A socialis jogba sohasem fog beleilleni a formális akarat korlátlan sanctiója, és a váltói akarat nyilvánítására képesek categóriájának kérdése a jövő törvényhozónak legnehezebb, de leghálásabb feladata lesz. Kiejtettem a socialis jogszót, és ebből a szempontból kell tárgyalnom az akarat kérdését a polgári törvénykönyv tervezetében. S ha socialis jogról beszélek, meg kell szakítanom a con- tactust azon eszmemenettel, melyet a socialis büntetőjogi iskola követ. Ismétlem, nem az emberi akaratnak kell alakulni a társadalom áramlatai szerint, hanem a társadalomnak kell átalakulni az emberek lojális akarata szerint. Oly emberek és ezek oly akarata szerint, a kik és a mely a jogkörök tiszteletét akarja, a mely akarja a jót, a tisztességest, s mely üldözi a rosszhiszeműséget. Nem szabad megengedni, hogy az erős keresztülgázoljon a gyengébb existentiáján, de az existentia gyengesége ne legyen privilegium arra, hogy mentesítsen egy oly akaratnyilvánulás következménye alól, mely nem a gyengeségből ered, hanem tudatosság vagy vétkes gondatlanság szüleménye. A socialis jog nem zárja ki az akaratot, de követeli az igazi akaratot. Az a tolvaj, ki napok óta éhezett és bekerített helyre bemászik, nem akarta a legtöbb esetben azt a minden akadályt legyűrő akaratot, melyet a törvény vakmerősége miatt minősítetten büntet, lehet, hogy benne a lopási szándék sokkal kisebb mértékben volt meg, mint az ügyes routinált zsebtolvajban, de a törvény a tettből supponálja az akarat mérvét és túlszigorú az egyik, túlenyhe talán a másik esetben. Lehet, hogy a tévedés, csalárd megtévesztés, jogellenes fenyegetés criterumai oly esetben fennforognak, midőn még mindig volt az akaratnak oly plussa, mely elégséges volt egy 42
