Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]
18 hangsúlyozott érv: a család megóvása sincs következetesen keresztül vive. A felmenő és lemenő ágbeli rokonok közti vérfertőzés és fajtalanság ugyanis a Btk. 242. §-a szerint hivatalból üldöztetik — míg a testvérek közötti csak a szülő vagy a gondnok indítványára. Az utóbbinak az elve helyes: a család kímélete. De miért visszük ki a fórumra feltétlenül az előbbi esetet, mikor a többi szemérem elleni bűntettnél a család vészes titkához nyúlni nem merünk. A vérfertőzésnek többnyire pervers elfajulás — az erőszaknak ellenben nekivadult gonoszság az indítója; az előbbi pedig nyilván inkább szorul kíméletre. Mert van-e sajnálatraméltóbb tragédia, mint a kolonosi Oedipus sorsa — ellenben megvetendőbb, mint Collatinus vagy a gaz meráni ?! Erre sem indokolásunk, sem irodalmunk támpontot nem nyújt, pedig ha valahol kell kímélni a család szégyenét, úgy ebben a rémítő esetben. Helyesen szólalt fel e részben Kozma Sándor a büntetőtörvénykönyv tervezetének átvizsgálására egybehívott értekezlet 1875. évi augusztus hó 5-ikén tartott ülésében, mondván «hogy a családtagokból álló testületre kellene bízni annak elhatározását, vájjon a cselekvény üldözendő-e avagy nem?» A codex szerkesztője: Csemegi Károly erre azzal válaszolt, hogy ha a vérfertőző felmenő «büntetlenül maradna, a jogérzet felháborodása sokkal nagyobb kárral járna az államra nézve, mint a mennyi nyomatókkal bír azon tekintet: hogy a bűnvádi eljárás folytán az erőszakosan megfertőztetett leány s a család is szenvednek. Innen van az, hogy a közönséges erőszakos nemi közösülés csak akkor büntettetik, ha a sértett fél ezt indítványozza; de ha azon cselekménynyel még vérfertőztetés is párosul: már ezen esetben az állam nem adhatja ki saját kezéből azt a jogot, hogy ezen undok cselekmény elkövetőjét megbüntesse. A 16 éven alóli gyermeknek legfőbb gyámja az állam; ha tehát a természetes gyám visszaél állásával: az állam tartozik előállani és védelmezni a gyermeket. Különben is azon intézményt, a melyre a főügyész úr indítványa utal, nálunk előbb meg kellene teremteni: mert családtanács Magyarországon ma még nem létez.» A codex szerkesztőjének e szavaira mindenekelőtt meg kell 2«
