Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]
15 Mai proeessuális szabályaink mellett egyébiránt ez a bíróság előtti nyilvánosság ép a tárgyalt cselekmények körében felette korlátolt. Nem oly félelmetes az, mint a törvény indokolása feltünteti: «ha a rendőrség, valamiképen hírét véve a merényletnek, a család akarata ellen is jogosítva volna annak szentélyébe behatolni és előnyomozásokat teljesíteni; ha a vizsgáló biró hivatalos kíméletlenséggel vizsgálat tárgyává teheti e közvetlenül bántalmazottnak szemérmét a legnagyobb fokban sértő esetet és körülményeit; s ha ez által nyilvánosságra hozatik a tett, melytől a családot nem volt képes megóvni az állam s melynek titokban maradását a sújtottak becsülete, a szerencsétlenné tett haj adómnak szeméremérzete követelik : ily esetekben a jogrendnek ekként eszközölt oltalma a kétségbeesésig viheti a szerencsétleneket». E szavak patheticusnak tűnnek fel a reális élet folyamának tekintetbe vétele mellett. A mi a rendőrségnek a család szentélyébe való behatolását illeti, a legújabb nyomozási utasítás: a 130.000/99. B. M. sz. miniszteri rendelet 29. §-a kötelességévé teszi a nyomozó hatóságnak, kipuhatolni, hogy az elkövetett bűncselekmény hivatalból vagy magánindítványra üldözhető-e ? S miután a szemérem elleni bűntetteknek - vérfertőztetést és házasságtörést kivéve — vannak a Btk. 239. §-ában meghatározott hivatalból üldözendő esetei: a csendőrség és rendőrség nyomozása mindenképen kikerülhetetlen, s a bármint sújtott apa vagy anya csak úgy óvhatja meg leánya becsületét az erélyesebb nyomozástól, ha e hivatalból üldözendő esetek fenn nem forgását szabadon engedi, ha nem is nyomozni, de legalább puhatolni. S a vizsgálóbíró? ennek hivatalos kíméletlensége korántsem oly nagy, mint az indokolás szavai feltüntetik, s tőle jön a legkevesebb köztudomásra. Végül az ügy tárgyalását a Bp. 293. és 294. §§-ai a bírák, közvádlók és jegyzők s két-két bizalmi férfiú elé bocsátják, a kik nyilván nem ártanak annyit a megbecstelenítettnek, mint az a pletyka, melynek a nélkül is áldozata lett. Mert ha a dolog egyáltalában kiderül, úgy ez a magánnyilvánosság megelőzi a bíróság előtti nyilvánosságot, s ennél sokkal korlátlanabb, gyorsabban terjed, tele van alaptalansággal, melyek a 241
