Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
28 által, sugalmazásra, halottaiból feltámasztott Verwirkungstheorie ellen többi közt Deák a következő, kivált a jogászra nézve érdekes kijelentést tette: «... azon tan, melyet a Botschafter hirdet, hogy midőn a kötött szerződést az egyik fél minduntalan megszegte s minden újabb és határozottabb biztosítások daczára újra, ismételve a szerződés ellen cselekedett — a másik félnek se legyen joga a szerződés megtartását kívánni, hanem azt egy- oldalulag átalakítani, sőt részben megsemmisíteni legyen kénytelen valóban új és meglepőleg sajátságos». Ki ne ismerné föl ebben a gyakorlatilag is egészen tájékozott jogtudóst, a ki a szerződések természetét minden vonatkozásaiban ismeri. Ez a szigorú törvényességi és szerződéses felfogás állította helyre Magyarország alkotmányát s ez nyert végre törvényerőt az 1867. évi XII. t.-cz. bevezetésében is. A leglényegesebb államjogi intézményben tehát Deák tökéletes diadalt szerzett a régi törvénynek. És csak az igazságnak tartozó adót fizetjük le, ba megállapítjuk, hogy ezzel együtt diadalmaskodott Deák másik, párhuzamos felfogása is, hogy tudniillik Magyarország 1723-ban csak a maga királyi házával szerződött, de azzal is feltételek mellett, ellenben az osztrák örökös tartományokkal mint állammal sehogyan. És a mi viszonyunk van Ausztriával a fejedelem azonos személyén és az együttes védelem 1723. évi szerződéses kötelességén kívül, az sehol sem alapszik régi törvényes kötelességen, vagy éppen Magyarország önállásának valamely feláldozott részén, hanem változható méltányosságon vagy czélszerűségi tekinteteken. Ki ne sejtené meg mindezekből lelki szemeivel a történeti traditio jogfolytonosságát, mely a régi, választott királyság közjogi tudatát a koronázási hitlevélen és eskün kívül törvényczikkekben is átszállítja a jövendőnek? Deák közjogi művei íme így érintkeznek a távol évszázadok joghagyományaival. Tanulmányozva az ő közjogi alkotásainak belső természetét, még a nyugtalanabb időkben is visszatér a biztosság érzete az aggódó elmébe, mivel kénytelen megérteni azt az ő megnyugtató igazságát, hogy a jog valóban állandóbb erő minden hatalomnál és erőszaknál. is«
