Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
25 zervativ íze van. Jelenti főképpen a meglevő törvényes állapotban és e törvények végrehajtásának jó vagy rossz chablonai- ban való megnyugvást, a kritika felületességét s mindenek- fölött a gondolkozásban és cselekvésben való kényelmet. Deák Ferencz törvényessége minden vala, csak ez nem. Lángelméje a közjogi dolgokban is progressiv vala és kritikai erőkkel volt eltelve. Egész élete a bizonyság rá, hogy a meglevő törvényes állapot javítása, bár sohasem koczkajáték módjára, a közjogi eszmekörben is szakadatlanul foglalkoztatta. A törvényesség nagy elvét azonban azonnal maga és mindenki elé állította határjelzőnek, mihelyest észrevette, hogy a törvényt vagy legalább annak értelmét ki akarják forgatni és az elmék az erőszak valamely fajtájának alkalmazása felé hajlanak. És ezt egyformán tette, akár a nemzet politikai szenvedélyeinek lecsillapításáról volt szó, akár a fejedelmi hatalom j ogtalanságainak visszautasításáról. Betümagyarázat, a törvény sokszor hibás, de majdnem mindig könnyen elferdíthető grammatikájának elcsavarása nála smeretlen vala, sőt bizonyos fajtája a szentségtörésnek. Soha és sehol nem találkozunk nála a jogmagyarázatnak ezzel a megbizhatlan módjával, még az 1723. évi trónöröklési törvényeknél sem, a hol pedig az egyes szavak értelmét hajszál- mértékkel szokás mérni. A törvény szövegéből egyes szavakat vagy kifejezéseket kiszakasztani és azokat egymagukban, a szavaknak a korral is gyakran változó értelme szerint magyarázni természete ellen van. A hol mégis kénytelen erre, sohasem teszi másképpen, mint történeti alapon, úgy a mint a törvény keletkezésének kora a szót értette és a mint azt a használat tiltakozás nélkül szentesítette. Ez a titka annak, miért tehette tökéletesen semmivé aránylag rövid törvénymagyarázó müvével, az 1865-ben megjelent Adalékokkal Lustkandl terjedelmes közjogi művét és hogy miért csodáljuk ma is az Adalékokat szinte áhítattal. Valóban, a magyar közjogi törvénymagyarázatnak sohasem is lenne szabad tágítani az ő történeti magyarázó módszerétől. íme, az így fölfogott törvényességi eszme volt az is, mely őt az 1849. évi események forgatagából kiragadta és hála a nemzet gondviselésének — egyéniségének egész épsé193
