Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
egyszerű és a nép nyelvéhez közel álló. Deák nyelve és logikai ereje teszi könnyűvé megértését. Ez Deáknak külön is kifejezett kívánsága. A törvény szövege olyan legyen, hogy megértsék azok is, a kiknek csinálva van, ne csak a mesterség szerint való jogászok. Az egészet méltán lehet tekinteni a magyar jogérzet összeolvadásának a humánus modern szellemmel. Yagy a mint egy újabb magasztalója mondja: «A nemzeti jogfolytonosság hatalmas eszméje testesedett meg benne». A javaslatból sohasem lett törvény. Az alkonyodó rendi világ az országgyűlésen meg tudta ellenében védelmezni kes- hedő privilégiumait. Lehet, balszerencséjének kezére járt az is, hogy Deák az 1843. évi országgyűlésen az ismeretes zalai választási vérontás ellen való tiltakozásból nem vett részt. Egyik legnagyobb óhajtása azonban, a sajtószabadság, 1848-ban a velejáró esküdtszékkel megvalósult. De úgy lehet még ma sem elég jól az az egyetlen határvonal, a melyet ő egy lapidá- ris megjegyzéssel húzott a sajtószabadság elé: «Mindent szabad írni, csak hazudni nem szabad.» Deák azonban az 1843. évi javaslattól még azután sem tágított. Az 1848. évben a javaslat sorsa ismételve szóba kerül. Az országgyűlés deczember 14-én Kossuth Lajos indítványára reá bízta a büntető törvények rendezését és ő az 1843. évi javaslatot akarta törvény erejére emelni. Nem volt ideje hozzá. Az 1861. évi országbírói értekezleten újból a régi javaslatot ajánlja, de az idő akkor már — ő is belátta — eljárt fölötte. A ki ma a nagy alkotás tanulmányozásába belemélyed, lelkesedést, de egyben fájdalmat is érez a miatt, hogy az, mint törvény sohasem vehetett részt a magyar jog- -érzet fejlesztésének munkájában, a melynek folytonossága a büntetőjogban azóta háromszor is megszakadt. Legnagyobb dicsérete talán az, hogy ma, porladozó állapotában is hatni képes a magyar jogtudományosságra, sőt magára a bírói gyakorlatra is. Elérkeztünk mindezek után Deák Ferenczhez, a magyar államjog óriásához és a nemzeti politika legnagyobb bölcséhez, a kinek egyetlen márványból való történeti alakját a mai napig is faragják, sőt még ez után is sokáig fogják faragni a pártok küzdelmei. 2:í 191
