Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
52 Heeres . .. existet, eodem Successionis . . . Hsereditario Jure etiam pro infallibili Eege Hungarise habeatur...» Ámde nagy különbség van, mondja Schiller, ha nem is in rerum natura, de a nemzetek tudatában és imponderabilék mozgatják lelki világában, a között, hogy magyar jog szerint az a magyar király, a ki az osztrák jognak megfelelő szabályozása szerint osztrák uralkodó főherczeg, osztrák császár, és a között, hogy az osztrák uralkodó már ennélfogva magyar király, bárha magyar törvény rendelkezése folytán. Ezt azonban én soha sem mondottam és Schiller is csak valószínűleg az ellentét plastikusabbá tétele végett egyszerűsítette így az én álláspontomat. Szerintem egyik kelléke a trónra következőnek, hogy törvényes osztrák uralkodó is legyen, de soha sem mondtam, hogy eo ipso, azért mert osztrák uralkodó, magyar király is lesz. Sőt én, egyenesen a koronázó országgyűlésnek vindikálom azt a jogot, hogy mint a többi kellékeket, úgy ezt is, természetesen a maga használatára, nem az osztrákok számára, vizsgálat tárgyává teheti és tegye. Csak egyik kellék. Ha odaát megváltoztatnák a nőág sorrendjét, s teszem az actualis volna, mi nem acceptálnók azon megváltoztatott sorrend szerint ott legitim osztrák uralkodót, mert mi a sorrendet törvényünkben állapítottuk meg. Ha ő nem volna római katholikus vallású, s odaát mégis hajlandók volnának legitim uralkodónak elismerni, mi még sem koronáznók meg. És ép úgy, ha a soron levő, s szerintünk successor odaát lemondana az ausztriai successióról, de nálunk nem: vájjon acceptálnók-e őt? Tehát minden kelléknek meg kell benne lenni, a mit a magyar törvény megkíván és még, ugyancsak a magyar törvény szerint, ausztriai successor is legyen. Ha tehát az ausztriai successorsághoz olyan is kivántatnék, a mi ellentétben van a magyar törvény szabályaival: megakadt a harmonia, nem fogadjuk el magyar királynak, mert nincs meg benne a magyar törvény által megkívánt minden kellék. De ha az ausztriai successorsághoz a magyar kellékeket nem érintő kívántatik meg, az nem okoz kolliziót. Épen ennélfogva talán nem helyesen fejeztem ki magam, midőn itt «nem incorporativ utalásról» szóltam. Itt nincs is utalás; az osztrák successorság plus követelményei nem is foglaltatnak mindenkori tartalmuk не
