Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
47 De mire alapítja Polner azt a nézetét, hogy az 1723 : 2. t.-ezikkben a leányoknak a férfiakkal egyenlő örökösödési joga lett megállapítva, kivéve az 1. t.-ez. 3. §-ában érintett esetet (a mit különben, ha Polner felfogása az 1. törvényczikk felől helyes, a 2-ikban kellett volna kifejezni). Alapítja arra, hogy a törvény szerkesztője s alkotói magyar jogi műnyelvvel éltek s magyar örökjogi intézményekre gondoltak. (Bár láttuk, hogy Polner szerint ők sokszor nagyon beleélték magukat az osztrák jogi nyelvbe is.) A törvényben utriusque sexusnak adatik az öröklés, már pedig az utriusque sexus záradék az adománylevélben mindkét nem egyforma örökösödését állapítja meg. És ha a nőágra áttérvén, újból csak a férfiak örökösödését akarták volna megállapítani, arra a prffifectio intézményét használták volna utriusque sexus záradék nélkül. Hogy mindjárt ez utóbbira reflektáljak: ez érv meg nem állhat. Mert egyrészt senki sem akarta kizárólag a fiág öröklését (áttérvén egyizben nőágra) újból behozni. Másrészt a közönséges magyar jog, melyet itt Polner a rendekkel alkalmaztatni akar, nem ismeri az elsőszülöttségi öröklés intézményét, s így már csak ezért sem gondolhattak ők egyszerű közönséges magyar magánjogi öröklésre. Ámde e mellett az is figyelembe veendő, hogy itt az utriusque sexusnak egyáltalában nincsen meg az a magyar jogi terminus technicus jellege, mint a hogy azt Polner gondolja. Mert ha mind a két nemet akarjuk kifejezni; ha azt akarjuk kifejezni, a mint 1723-ban akarták is, hogy úgy a férfi, mint a női nemen levő főherczegek succedálhatnak, azt egyszerűbben latinúl kifejezni nem lehetett. És hogy a magyar jogban is, mikor mindkét nemet akarták érteni, szintén ezt használták, abból nem következik, hogy mindenütt, hol e kifejezés használtatik, a donatióban való törvényes öröklés összes szabályai érvényesülnek. Hogy pedig a magyar jogi gondolkodás, a magyar öröklési jog szabályai nem vitettek egyszerűen át az 1723-iki szabályozásba, hogy a törvényhozók tudtak a megszokott magyar örökjogi szabályozáson kivül is gondolkozni, azt rögtön belátjuk, ha meggondoljuk, hogy a rendes örökösödés a descendensek egyenlő osztálya szerint in
