Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
77 ezek mértékeként szereplő jövedelmi adóhoz vagy napi jövedelemhez arányosítassék, több oldalról éles támadás érte. így Si chart* egész elhibázottnak mondja, hogy a pénzbüntetés kiszabásánál figyelem fordítassék az elitéit vagyoni helyzetére, mert a vagyonos ember érzéketlensége a pénzbüntetéssel szemben minden esetben bizonyításra szőrül és ha bebizonyítható is, a helyes orvosság nem a pénzbüntetés fokozása, hanem átváltoztatása. E fölületes argumentációnál mélyrehatóbb Köhler érvelése,** mely abból indul ki, hogy noha különböző gazdasági helyzetben lévő egyénekre ugyanaz a pénzbüntetés különböző érzékenységgel hat, mégis a vagyonnal arányos vagy haladó arányú pénzbüntetés méltánytalanság, mert a pénzbüntetés, mint az elkövetett deliktum egyenértéke (?!) az államnak ugyanannyit számít, akár szegény, akár gazdag ember zsebéből folyik. Ez nyilván téves felfogás, mert a pénzbüntetés az államnak nem magánjogi követelése. Ellenben figyelemreméltó ellenvetés, hogy a vagyoni viszonyok publicitásán felül arra a hátrányos eredményre vezetne, hogy a nagy összeggel büntetett gazdag egyént, ha később elszegényedik, súlyos cselekmény miatt elitéltnek fogják tartani, míg a szegény elítélttel, ki később meggazdagodik, fordítva áll a dolog. Ez ellenvetéssel szemben azonban nem tekinthető középútnak a Köhler által javasolt modus, hogy t. i. csekélyebb súlyú delictumok- nál, melyeknél a büntetés jellege inkább az előre megállapíStrafr. I. 15 és 23), a ki a német btk. 27. §. helyébe a következő rendelkezést ajánlja: «A mennyiben a törvény máskép nem rendelkezik, bűntettek és vétségek esetén a büntetési egység a vádlott egy napi jövedelme, kihágások esetén egy márka. A vádlott napi jövedelme a fő- tárgyalás előtt állapítandó meg ennek adóbecsléséről beszerzett hivatalos értesülés alapján.# Mondanom sem kell, hogy ez alap ép oly megbízhatatlan, mint a már régebben ajánlottak. Seuffert, ki ugyancsak a megadóztatott jövedelmet veszi alapul (Ein neues Strafgesetzb. 76.) helyesen distinguál azok közt, kikre a csekély összegű pénzbüntetésben is kifejezett nyilvános rosszalás is érzékenyen hat s azok közt, kik csak az összeg nagyságában érzik a repressziót. A nagy pénzbüntetéseket az utóbbiakkal szemben s különösen akkor kívánja alkalmaztatni, ha visszaesés által tettek tanúságot az előző pénzbüntetés hatálytalanságáról. * I. ért. 81. és Zeitschrift f. d. ges. Strw. XXI. 174. ** I. ért. 29—31. 77
