Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
57 felolvasásában fejtett ki, abban kulminál, hogy lia a terhelt elitélése alkalmából kiderül bűnözésének iparszerűsége, úgy — a mennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, legalább 5, ha pedig iparszerü bűnözésért már egy Ízben elítéltetett legalább 10 évi íegyházzal büntetendő. E javaslat kompromisszum, mely Liszt a tudós és Liszt a törvényhozó közt létrejött, egyben pedig Lisztnek 1896-iki javaslatával szemben, mely az iparszerü visszaesők életfogytiglani elzárását proponálta az Ítélet indokoltságának öt évenkénti közigazgatási revíziójával — a klasszikusoknak tett engedmény, de valljuk meg oly engedmény, mely a Sicherungsstrafe előnyét nélkülözi, hátrányait azonban nem volt képes megszüntetni.* Nézetem szerint, — ha a referens szerepét rövid időre szabad kritikuséval felcserélni — az iparszerüség. ha fontos válfaja is a visszaesés uniformisában jelentkező állapotdeliktumnak, mégsem egyedüli s talán nem is a legveszélyesebb kategóriája.** Az iparszerüség, a bűnözés mint keresetforrás igaz ugyan hogy jellegzetes alakja a modern kriminalitásnak, de épen az az alakzat, mely túlnyomóan társadalmi tényezők — in specie a nagyvárosokba tóduló népesség megélhétési nehézségeinek — terméke, melynél a javíthatatlanság feltételezése a legindokolatlanabb. * Más szempontból támadja Liszt-et Wolfgang Heine (Social Monatsh. 1903. I 30—31.) az iparszerü bűntettesek ellen alkalmazandó exorbitans büntetési tételek miatt. Szerinte ugyanis az iparszerüség fogalma alá az ártalmatlan egyének egész sora kerülne (így pl. a munkanélküli munkás, ki apró lopásokkal tengeti életét), másrészt pedig a bíróságok nem élnek azzal a joggal, melyet a törvény ma is biztosit, bogy öt évnél magasabb tételt állapítsanak meg lopások halmazata esetén. Egyébként a magas büntetés czélhoz nem vezető eszköz oly deliktumokkal szemben, melyek forrása társadalmi bajokban (hiányos nevelés, vétlen munkanélküliség) rejlik. ** Nagy megelégedéssel konstatálhatom, hogy Max Ernst Mayer, a strassburgi egyetem magántanára, nehány hóval előadásom után ugyanez eredményre jutott Liszt javaslatát illetőleg s utalt arra (Deutsche Jur. Zeit. VII. aug. 15-én, 370. old.), hogy számos deliktum (pl. testi sértés, gyújtogatás) szokásszeriien követhető el s ép oly veszélyt rejt magában mint az Üzletszerű bűntett, a nélkül, hogy Üzletszerű lenne. Hogy a két csoportot miért ne lehetne egyenlő elbánásban részesíteni, minek helyességét Mayertagadja, aztnem vagyunk képesek átlátni. 57
