Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]

DO t. i. az uj Btk.-ben (ő természetesen az osztrákot érti) a halál- büntetés életfogytiglani fegyházzal pótoltassák ugyan, de az életbeléptetési törvényben az összminisztérium hatalmaztassék fel az uralkodó jóváhagyásával oly rendelet kibocsátására, mely a bíróságnak megengedi, hogy az életfogytiglani fegy­házzal sújtott esetekben halált mondhassanak ki, mentsen meg bennünket az alkotmányosságnak a volt császári állam­ügyész által félreismert szelleme. Ez igazán medicina peior morbo volna. Ha büntetőtörvénykönyvünk teljes újjáalakí­tása esetében a halálbüntetés elejtését mellőzhetetlennek tar­tom is, úgy a reformra remélhetőleg nem kell addig várnunk. A kezdeményezés joga és kötelessége azonban nem az igaz­ságügyi tényezőket illeti, hanem a magyar művelődés egészét képviselő közvélemény spontán megnyilatkozásától függ, me­lyet remélhetőleg az anti-abolicionista irányzatok egyike sem fog tévútra vezetni. E kis kerülő után visszatérhetünk a német btk. revízió­jához. A szabadságvesztésbüntetések Liszt javaslata szerint megfogynának az elzárással, melynek a kihágások kiküszöbö­lése folytán nincs helye a btk.-ben és a várfogsággal, melyet a fogházbüntetés megfelelő átalakítása tesz nélkülözhetővé. Megmarad tehát a fegyház és fogház, melyek közt a cselek­mény súlya szerinti választást Liszt koncedálja, noha, mint nyomban látni fogjuk a fiatalkorúaknál - tehát azon a területen, melyről a cselekmény súlya kiküszöbölendő — a fogház mint a határozatlan tartamú büntetés kerete alkalmazást talál. A pénzbüntetés átalakításánál csak a communis opinio ál­tal helybenhagyott vezéreszmék értékesítését kívánja Liszt, vagyis a jövedelemmel arányos kimérést és a ledolgozás meg­engedését. Uj javaslatokkal természetesen ama területeken sem találkozunk, melyeket a javítható elitéltek nevelése és a javítha­tatlanok ártalmatlanná tétele végett Liszt, mint fentebb említet­tem, a büntetőpolitikai irány számára kisajátított. Ha a ja­víthatók neveléséről van szó, úgy első sorban a fiatalkorúa­kat kell értenünk, mert a jellem átalakítása, testi és szellemi kiképzés különösen a rendes és munkás élet megkedveltetése által kiváltképen e kategóriánál lehetséges. Ebből folyik a korhatár felemelése 12 és 18 évről 14 ill. 21 évre. A 14 éven 55

Next

/
Thumbnails
Contents