Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
41 áll a Liszt által kilátásba helyezett tabula rasa-tól Kahl referátumában azt is mondja ugyan, hogy a revízió terjedelmet illetőleg inkább azt lehetne kérdezni, hogy a törvény mely része ne revideáltassék mindazonáltal, ha az egyes tételein végig tekintünk, azt látjuk, hogy a büntetőjog mai építményének méretei, arányai és stílusa az egyes kövek kicserélése után is a régiek maradnak. A két előadónak a revízió egészére kiterjedő referátumától eltekintve a XXVI. német jogászgyűlésnek az e kérdésre vonatkozó tárgyalásait különösen két tünet jellemzi. Az egyik az, hogy Aschrottól eltekintve, sem a kriminalpolitikusok, sem a dogmatikusok vezető emberei nem vettek benne részt, sőt felszólalók egy része — Beckh, Wachler, Winkler — nem is kriminalista, a másik, mely nyilván az előbbinek következménye, az, hogy a revízió elvi alapjairól édes kevés szó esett* s a konkrét indítványok vagy részletkérdésekre vonatkoztak (így pl. Beckli-é a hamis tanuzásra vonatkozólag) vagy pedig meg nem fogható általánosságban mozogtak (pl. Bozi-é az induktiv természettudományi módszernek alkalmazásáról a revíziónál). Ennek következménye, hogy a jogászgyülési határozat nem annyira az eszmék leszürődése, mint inkább Liszt és Calker véleményeinek Kahl által enyhített középarányossá, melyre a jogászgyülés plénuma vita nélkül nyomta rá tekintélyének tiltott fölfedezésének a hűtlen kezelésnek az elévülési határidőnek szabályozásánál), hogy továbbá számos hiány, egyenlőtlenség s a jog egységét sértő számos szingularitás kiküszöböltetnék (igy pl. a pénzbüntetés többféle átváltoztatási kulcsa, az elkobzás feltételei tekintetében). Mellőzendő az inkorporáció a gyakori változásnak alávetett büntető hatá- rozmányoknál (pl. adótörvények), továbbá azoknál, melyek technikus előismereteket föltételeznek és a melyek tényálladékát a nem büntetőjogi határozmánvok egészítik ki, végül a valamely élethivatás szabályozása alkalmával (pl. tengerészeti rendtartás) felállított büntető rendelkezések. * Kronecker (Verhandlungen III. 243) ismételten hangsúlyozta ugyan a törvényhozási kompromisszum lehetőségét, de hozzátette, hogy a klasszikus iskola kénytelen lesz a megtorlás gondolatát visszaszorítani s mást nem követelhet, minthogy a többi büntetési czélok a nép igazságérzetével ellentétes módon ne valósítassanak meg. De vájjon mit szól ehhez Birkmeyer ? A békés kiegyezés reményét Kahl is kifejezte zárszavában, (u. ott. 204.) 41