Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
dése szerint «a beadásra nyitva álló határidő alatt módosítható», a Curia előtt pedig a 428. 2. bekezdése szerint az a semmiségi ok, mely a felebbezésben nem volt felhozva . . . már nem érvényesíthető, nem tekinthető a favor defeusionis elvének figyelembevételével hozott bírói határozatnak. Most vegyük az ellenkező esetet, melyben a, p. o. fogva lévő vádlottnak az áll érdekében, hogy ne kézbesítsék az ítéletet szabadlábon védekező vádlottársának, mert ehhez kézbesítési rendszerünk gyatrasága folytán 6—8 hét lévén szükséges, az iratok a táblához így kilencz héttel később kerülnek fel, minek folytán a táblai főtárgyalás sok esetben oly közel esik az első biróságilag kiszabott büntetés végpontjához, hogy a büntetés leszállításának úgyszólván semmi értelme sincs. Ily esetben törvényhozásilag gondoskodva van, hogy az ítélet akkor is kikézbesíttessék, ha ezt a fogva lévő vádlott védője netán ellenezné is! XX. 556. §., 429. §., 428. §., 13. §. 5. bek. A 80. sz. t. ü. ti.-nak a szövegezése. Mit mond az 556. §. 3. bekezdése? <i Szabadságvesztéssel büntetendő vétségre, vagy ily vétség mellett még más vétségre, illetőleg kihágásra vonatkozó ügyekben, a vétséggel vádolt vagy a miatt elitéit, továbbá házastársa, törvényes képviselője és védője, a törvényszéknek II. /'. ítélete ellen a Curiához a 385. §. I. a) és c) pontja esetében semmiségi panaszszal fordulhatnak. A vádló ugyanezen ügyben csak akkor használhat semmiségi panaszt, ha a törvényszék olyan bűncselekményt, a mely a törvény szerint bűntett, vétség vagy kihágásnak minősített. A 429. §. pedig azt mondja, hogy: a kir. Curia hivatalból figyelembe vehető semmiségi ok alapján sem intézkedik, ha a közbevetett semmiségi panasz visszautasítandó, vagy azért, mert semmiségi panasznak egyáltalán nincs helye, vagy azért, mert a használt semmiségi panasz egyáltalán nem érvényesíthető. Mit mondott ki a kir. Curia ezen két törvényhelyet Ьс2 184
