Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
33 tén nem ez volt a felfogás, (Büntető Jog Tára XLI. k. 339. I. XLIV. k. 224. lapon II. sz. a. hat.) a mint ezt különben többek közt Varga Nagy István pécsi kir. ítélőtáblái biró úrnak a Büntető Jog Tára XLI. k. 336. 1. k. czikkéből is kivelietjük, de most már általában véve uralgó a vádlottra nézve rosszabb helyzet. Lássuk most közelebbről a felfogást! Mivel indokolható ? A törvényszakasznak talán a történetével ? Mese ! A javaslat előzményei legalább nem e mellett szólnak. A Csemegi-féle (de ki ad ma valamit Csemegire?) 8*2-es javaslat, mely második kiadásában szülőanyja, illetve nagyatyja lett a mi B. P.-unknak, 551. §-ának 5. bekezdésében mindössze is csak annyit tudott mondani, hogy megidézendő a magánvádló és pedig minden esetre, a mi, szerény véleményem szerint, úgy értelmezendő, hogy megidézendő, akár tetszett a táblának bizonyítást tartani, akár nem. De itt van e javaslat 558. §-a, mely szerint a jelen törvény tizenharmadik fejezetének rendelkezései, t. i. a törvényszéki főtárgyalásiak, a kir. ítélőtáblán tartandó főtárgyalás esetében is, mindazonáltal a jelen fejezet tárgyának megfelelő értelemben és a bizonyítási eljárásnak az 520. és 530. §§-aiból folyó korlátozása mellett követendők. A hivatkozott két § nem vonatkozván vádlott jelenlétére, lássuk azt a XIII. fejezetet! Ennek 419. §-a, az imént hivatkozott 551. §-nál fogva, tábla-tárgyalásra is kiterjedvén : világos, hogy vádlott jelenléte nélkül tábla-tárgyalást tartani szintoly kevéssé lehetett volna, mint törvényszékit. Az 535. §. 4. bekezdése szerint ugyan : «a kir. főügyész a semmiségi panaszra vonatkozólag az esetben is meghallgatandó, ha a másik fél sem maga sem képviselője által meg nem jelent» de: az 558. és 419. §§. egybevetéséből kivehetőleg ez az eset, t. i. a vádlott távollétében megtartható főtárgyalas merőben csak a B. T. K. 61. és 62, §§. esetén és csak akkor kö- vetkezhetik vala be, ha büntethető személy nem létében, vagy 3 165
