Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
20 a) és b) pontok esetén élhet felebbezéssel. Azaz vádlottat bűnösül kimondó ítélet ellen egyedül magánjogi igényére nézve és ennek tárgyában is csak akkor, ha a bűnösség kérdésében vagy a büntetés kiszabására nézve az erre jogosultak valamelyike felebbezett; felmentő Ítélet ellen csak az esetben, ha a vádló nem felebbezett. Ez azonban csak írott malaszt. A budapesti Ítélőtábla büntető tanácsainak 1901. évi május 3-án tartott közös értekezletének megállapodásai szerint (Büntető Jog Tára XLII. k. 127. 1.) ha az ügyész feleb- bezését ő maga vagy a főügyész visszavonta, a sértett feleb- bezése az ügy másodfokú elbírálásánál figyelembe veendő. Ugyané megállapodások 4-ik pontja szerint akkor is helyesen járnak el a bíróságok, ha az ügyészszel együtt felebbezéssel élő sértett felebbezését elfogadják és vissza nem utasítják. A Curia magáévá tette e felfogást. Tudom, van felfogás, mely szerint e megállapodások törvényt pótlók, pótolják a rossz törvény hiányát. Ám legyen. Nem akarok e felfogás helyessége vagy helytelensége fölött szót fecsérelni. Annyi azonban tény: a sértett által a közvádlóval egyidejűleg bejelentett felebbezós a bejelentéskor érvénytelen. Az is tény, hogy quod initio vitiosum, non potest convalescere tempus. Most azt kérdem, mi jogon helyezkedhe- tik a biró a törvónynyel ellentétbe? Mi jogon tulajdonít saját jogi meggyőződésének nagyobb hatályt mint a törvényhozó akaratának ? Pusztán, hogy az a bizonyos, anyagi hasznát kereső sértett fél több joghoz jusson? Bizonyára nem azért. Az eredmény pedig . .. mégis csak egy. Hát szabad ígyen valakit a törvény által megengedett időn túl is bűnvád veszélyének kitenni és esetleg szabadságától, becsületétől megfosztani ? avagy a jogot tanult, jogvégzett ügyészség vádelejtési, illetve vádképviseleti joga nem elég biztosítéka a részre hajlatlan, egyéni önzéstől ment igazságszolgáltatásnak? A Curia Büntető Jog Tára XLII. k. 171. 1. k. esetben kimondta, hogy szabálytalan felebbezés elfogadása esetén nincs helye semmiségi panasznak, mindazonáltal ily esetekben egyszer sem utasította vissza az ily mód keletkezett II. f. Ítélet elleni semmiségi panaszt. (Büntető Jog Tára XLI. k. 297. XLII. k. 55., XLIV. k. 91., XLIV, k. 15., I. és II. eset). 152
