Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
15 szabadság minden elnyomását, az egyén megsemmisítését az állam javára, az elnyomott osztályokét az uralmon lévők érdekében. Ez pedig a socialistákkal kaczérkodó Lisztnek, kit Heine is «ein höchst freidenkender Mann»-nak nevez,1 aligha lehet praemeditált czélja. Hogy Liszt egyezségi ajánlata, melyet a megtorló büntetés híveinek tett, nem maradhatott válasz nélkül, az már csak azért is nyilvánvaló, mert egyrészt, mint láttuk, Liszt javaslata még azokat sem elégíthette ki, kik nem ragaszkodnak a megtorlás merev alapgondolatához, másrészt az engedékenység e kérdésben oly domináló szerepet biztosított volna a btk. jövendő revisiójánál Lisztnek, melybe természetszerűleg épen nem nyugodhattak bele azok, kiket több mint elvi ellentét választ el tőle. Ennek tulajdonítható, hogy mig egyrészt Kahl a büntetőjognak kevéssé ismert berlini tanára és Van Calker hajlandóknak mutatkoztak a compromissumra ha nem is oly értelemben, miként Liszt kívánta, addig másrészt Birk- meyer s legújabban Wach hallani sem akarnak róla. Kahl, ki már a Vereinigung für vergleichende Rechtswissenschaft 1902 íebr. 21-iki ülésén oda nyilatkozott,1 2 3 hogy az iskolák küzdelme, a mennyiben a törvényhozási téren kifejtendő együttes munkáról van szó, tárgytalan, később Liszt teljes hozzájárulásával jelentette ki,8 hogy csak a tudomány, nem pedig a törvényhozás vonhatja le a helyesnek elismert elvek végső következményeit, utóbbi ellenben a tudományos erőparallelogrammának mindig csak eredőjében haladhat. A törvényhozó csak latens módon csatlakozhatik valamely büntetőjogi elmélethez s ott, a hol a gyakorlati jogelet igényei mást kívánnak, még a logika követelményeit is el kell utasítania. Kahl szerint Birkmeyer is csak azért helyezkedett a meg nem alkuvás álláspontjára, mert fentebb ismertetett előadását oly időben tartotta, midőn a törvényhozási munka még nem volt oly kézzelfogható közelben. Birkmeyer azonban korántsem mutatkozott hajlandónak, hogy a Kahl által csábító színekkel ecsetelt 1 I. h. 29. ■ Mitteilungen der I. V. für vergi, líechtsw. I. 1. sz. 7. 3 Deutsche Jur. Zeit. VII. 1902. 301—303. 15
