Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]

27

ez, másikéban más; becsületnek látszik egyazon fajta emberek előtt bizonyos körülmények között az, a mi más körülmények között ugyanazon emberek előtt talán már nem fog becsületnek látszani.

De egy más körülmény is járul ehhez ha nem fárasztóm nagyon a t. urak ügyeimét — (Halljuk! Halljuk!) bátor volnék még egyet felhozni. Lukács kolléga úr t. i. nem szólott — s ezt nem szemrehányásképen mondom, mert hiszen nem lehet ilyen előadás keretében mindent felhozni — azon különös fogalmakról, a melyek közel járnak a téveszmékhez és távolról sem azok. Erre nézve csak egyet, pl. a bal-hitet, a babonát. Milyen elbírálás alá esik ez? Kóros tünetnek vegyük, imbecillitásnak tartsuk? Jól méltóztatnak tudni, hogy a babona mily nagyon el van terjedve. En nem is az u. n. czivilizált világ babonáiról akarok beszélni, a minő temérdek sok van, hanem, hogy egy czivilizátlan világról beszéljek, felhozok egy törvény- széki esetet, a melyet egy javai tébolyda igazgató főorvosa a minap közölt. Egy javai bennszülött gyilkossággal volt vádolva ; a tényállás a következő volt: egy javai házaspár gyermeke megbetegedett; napokon át láz kínozta s nem tudott meggyógyulni. Erre elhívtak a gyermekhez egy jávai bennszülött u. n. orvost, a ki ott nagy tekintélynek örvendett. Az orvos eljött és elvállalta a gyermek gyógyítását; úgy vállalta el, mint a hogy sok orvos elvállalja a beteg gyógyítását azzal a kijelentéssel, hogy meggyógyítani tudja. (Derültség.) A gyógyításhoz pedig az ő orvosi tudásához mérten úgy fogott, hogy a gyermeket lábainál fogva felemelte és a padlóhoz vágta a fejét addig, a míg a gyermek meg nem halt; mert meggyőződése az volt, hogy előbb meg kell halnia a gyermeknek és akkor ő azt újabb és egészséges életre fogja hozni. Az actusnál jelen volt az apa, az anya és egynéhány kiváncsi jávai szomszéd, a kik az eljárást rendjén valónak találták. Miután a gyerek meghalt és az «orvos» nem tudta egyhamar életre gerjeszteni, az apával együtt elvitték a gyermeket. Az apa a gyermek fejét, az orvos pedig a lábát fogta es egy közeli folyóhoz vitték. Ott az «orvos» szükségesnek találta, hogy még megnyuzza a gyermek hulláját és tényleg lábszárairól késsel levágta az izmokat. De minek folytassam tovább e részleteket; ezt az.

119