Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
lit Ezek megítélésénél az emlékezés hiányai és a cselekvés érthe- tetlensége, meg nem okoltsága czélszerűtlen kivitele, egy szóval spontán volta kell hogy mértékül szolgáljon; továbbá annak a bizonyítása, hogy a cselekvés sem a beteg által magától, sem fenyegetéssel, büntetéssel nem befolyásolható. E tekintetben érdekesek azon esetek, midőn a beteg előre figyelmezteti környezetét, kéri, hogy akadályozzák meg. Segíteni fog a megítélésnél az agy kóros voltának testi tünetei, melyek közül röviden csak a legfontosabbakat sorolom fel, ú. m. a koponya diformitásai, kancsalság, gyakran fülbántalmalt, szabálytalanságok az arez beidegzése közül, a féloldal, vagy egyes végtagok hüdése, tápláltsági zavarai, fejletlensége, a különböző mozgási zavarok, mint vitus táncz, remegés, athetosis és, de csak másodsorban, az ú. n. degenerativ jelek. Látjuk, hogy a cselekvés impulsivitásának fő kritériuma a nem befolyásolhatóság. A tettet egy automatikusan lefolyó kényszerassociatio előzi meg. Ezt Kraft igen helyesen «organische Nöthigungnak» nevezi. A visszaemlékezés attól fog függeni, vájjon ez automatikus associatio mellett mennyiben volt szabad associatio lehetséges. Ebből folyik, hogy az impulsiv cselekvések nagyon különbözők lehetnek. Az epilepsiásoknál leggyakoribb a teljes amnesiával járó rohamosan lefolyó cselekvés. Láttuk, hogy vannak oly impulsiv cselekedetek, melyek mintegy állandósultak, azaz mindig ugyanazok. De legtöbbször változók, váratlanok, spon- tanok. Ezek jellemzők leginkább az imbicillisekre. Ezekre illik legjobban Ziehen elnevezése — az «Einfallshandelm), mert egy ötletszerű associatio — mely ismétlem kóros, mert nem befolyásolható — rohamosan folyik le, és vezet cselekvéshez. Minél rohamosabbon folyik le társítás, annál hiányosabb lesz az emlékezés. A cselekvés annál kevésbbé gyorsan folyik le, minél inkább működik mellette szabad társítás De ha a társítás még annyira is szabad, hogy a beteg akár már cselekvés közben, akár utólag bir többé, kevésbbé tudomással tettének visszás voltáról, még sem képes az Ítélkezés őt tettében meggátolni. És ebben különbözik az impulsiv cselekvés az egészséges ember az «Unterbewusstein»-ben lefolyó legtöbbször automatikus társításaitól, mert ezeket öntudatos társításainkkal tetszés szerint befolyásolhatjuk. Az impulsiv cselekvés, épen azért mert nem 2* in
