Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
I ”2 két elkerülni. Eredményhez a strassburgi gyűlés nem jutott, de Liszt maga is kijelentette, hogy a kauzalitási tan revisió- jával megoldható a kérdés, most pedig ezt a függőben hagyott s elméletileg vitás tételt tette alapgondolata egyik elemévé, mig annak másik eleme — ha szemeim nem csalnak — veszedelmesen hasonlít a subjectivismus elismeréséhez s a les extremes se touchent nak érdekes példáját nyújtja. Hogy a tettes társadalomellenes érzülete alatt, mely Liszt szerint ilykép a büntetés mértékegysége lenne, mi értendő, azt nemlegesen írja körül. E szerint nem tévesztendő össze a motívummal, vagyis a cselekményből a tettes által remélhető örömérzetnek képzetével, mely az elhatározásra befolyt. Liszt tehát a motívumok értékesítésére vonatkozó öszes javaslatokkal és Max Ernst Mayernek geniális javaslataival szemben, melyekre a büntetés kimérése kérdésénél még reátérek, a motívumot, mint a büntetőjogi rendszer alapkövét, egyszerűen félredobja s e tekintetben egy csapáson halad Van Calkerrel. Másrészt azonban Van Calkerrel szemben is állást foglal a bűnös érzületnek «ehrlose» und «nicht ehrlose» Gesinnungra való differentiati óját illetőleg, mert a társadalomra nézve közömbös lehet, hogy a vallási, nemzeti, vagy politikai meggyőződésből ellene támadó egyént subjectiv vonatkozásában tisztességes motívum vezérli-e, mert továbbá a tisztességes és nem tisztességes érzület tárgyilagos meghatározása lehetetlen. Liszt szerint tehát a jövő német btk.-nek társadalom-erkölcsi álláspontra kell helyezkednie, melyen a büntetés mértékét a tettes társadalom ellenes érzületének nyomatéba állapítja meg. Ha elismerjük is, hogy a büntetés kimérése az az archimedesi pont, melyből a büntetőjog uralkodó tanai megmozgathatok, úgy az eredmény, melyet Liszt alapelve épen e kérdésben létrehoz, vajmi sovány. A mai, a cselekmény objectiv súlyához képest kimért büntetés a büntetési spatiumhoz az igazság szempontjából oly viszonyban áll, mint Krisztus teste az úrvacsorához katholikus szempontból, t. i. valahol benne van, ha azonban Liszt alapelve elfogadtatnék, a nélkül, hogy az egyes büntetendő cselekmények büntetési spatiuma eltöröltetik, akkor az igazságosság a kiszabott büntetéssel oly viszonyba jutna, mint a minőben Krisztus teste az úrvacsorával luteránus fel12
